Segítség hisztivel kapcsolatban?
9 hónapos babám. Egy pár napja kezdődött, a fogzásra fogtam hogy nyűgösebb, ezért többet vettem fel, többet volt a kezemben. Most már kijött a fog, viszont ugyanolyan nyűgös. Egy 10-15 percig eljátszik egyedül, aztán jön a lábamhoz elkezd kapálózni és ordítani hogy vegyem fel. Bárhova megyek előle, jön utánam és ordít. Gondolom ilyenkor az a megoldás hogy nem veszem fel, csak nehéz kibírni, mert látom a kis arcát, hogy milyen, de tudom, hogy ha felvenném, semmi baja nem lenne, azt meg nem akarom, hogy egész nap cipeljem. ŰIlletve ha valami nem tetszik neki, akkor is egyből üvölt.
Ezen mindenki átesik?? Eddig olyan jó baba volt, igazából semmi baj nem volt vele, szépen eljátszott egyedül. De most már kiborító. Arról nem is beszélve, hogy már azt is kezdi, hogy ha elveszek a kezéből valamit (pl. a boltban mutatok neki valami játékot, jó én vagyok a hülye, minek mutatom, de ez otthon is előfordult), akkor ordít, hogy neki az pedig kell. Szóval segítsetek, lesz ez még jobb is? vagy rosszabb? :(
Ennél is rosszabb a helyzet?
http://www.youtube.com/watch?v=L65niWwsOKc&feature=feedf_more
ez már csak rosszabb lesz. Teljesen természetes, hogy egész nap cipeltetni akarja magát és veled lenni. Ülj le mellé a földre, ha nem akarod felvenni. Egy éves korában fokozódik a helyzet, nekem mindkét gyerekem a lábamon lógott és ordított, ha mást csináltam. Kb. két éves kortól játszottak el egyedül, de az igazi hiszti az 3 évesen jött, amikor minden kérdésemre nem a válasz és üvöltés az utcán és a hajam kitépném, mert csak ellenkezik az ellenkezés kedvéért.
Kitartás, nagyon nehéz, de olvass utána az egyes korszakok sajátosságainak, az segít.
Szeparációs szorongás, nem hiszti!
"Gondolom ilyenkor az a megoldás hogy nem veszem fel..."
Nem, nem ez a megoldás. Ki kell elégíteni az igényét: veled akar lenni.
Ilyenkor vedd fel, nem fogod elkényeztetni! Mivel én hordoztam a babámat, ilyenkor nagyon jól jött, mert tudtam úgy tenni-venni, hogy a hátamra kötöttem. Kb. 1 hónap múlva már javult a helyzet, több ideig elvolt egyedül. :)
Kedves utolsó!
Itt nem egy 2 éves dackorszakos gyerekről van szó, hanem egy 9 hónapos kisbabáról, aki éppen most lépett a szeparációs szorongás folyamatába. Ilyenkor az anyjára van szüksége, aki foglalkozik vele, szeretgeti, vele van. Majd elmúlik.
Az én gyerekeimnek is volt ilyen korszaka, ilyenkor egész nap az ölemben, a kezemben voltak, vagy rajtam lógtak a hordozóban. Mindketten teljesen nyílt gyerekek, akik bárkivel elvannak, simán alszanak idegen helyen, és nem hisztiznek csipszért, csokiért, mert tudják, hogy nem kapnak meg mindent, amit akarnak. A nagyobb 5, a kicsi 3 éves amúgy.
Kedves Akárki! Én elmondtam a véleményemet, nem kell ellenpéldát hozni rögtön, más az álláspontunk, nem kell mindenre rákontrázni, amivel nem értesz egyet!
Szerintem egy 9 hónapos gyerek pontosan tudatosan hisztizik, én nem engedtem neki, próbáltam köztes megoldást találni. Tanácsot kértek, én megírom az én tapasztalatomat.
Kedves utolsó!
Kicsit nagyon felspanoltad magad azon, hogy én nem hagyom sírni a gyerekemet... Oké, ez a te álláspontod, én leírtam, hogy nem értek egyet - normális hangnemben -, erre te elkezdtél velem "veszekedni", hogy miért hozok ellenpéldát. Azért hoztam ellenpéldát, mert az hülyén venné ki magát, hogyha hazudnék, és azt mondanám, hogy a gyerekeim el lettek kényeztetve. Mert nem lettek, hanem igenis barátságosak.
Úgyhogy igazából nem értem, hogy min pörögtél fel ennyire, de hát a te dolgod...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!