Nem érezted még, hogy a nagyszülőknek teher lenne az unoka?

Akkor éreztem, mikor bejelentettük Anyósnak a nagy hírt.

Cseppet sem örült neki... Titkolta is a rokonság előtt egészen addig, amíg nem tudtam tagadni a pocakomat.

Azóta bezzeg örülne, meg már máshogy gondolná a dolgokat, de most már én nem hagyom rá egy percre sem, csak ha én is ott vagyok.

Anyukám viszont előszeretettel vigyáz rá, és rá is merem bízni, de a bármikor kicsit bajos, mert kéthetente látogatunk haza a nagy távolság miatt. Ilyenkor viszont nagyon örül, ha kettesben lehet az unokájával, és nekem is jól esik egy gyerek mentes vásárlás, fodrász vagy esetleg egy mozi.

17 hónapos a fiam

Szüleim nagyon örülnek a picinek, másik városban laknak és még úgyse tudjuk rájuk bízni, mert nem tudunk menni hozzájuk a 2,5 hónapos csöppséggel, de ők pár hetente jönnek, amikor ráérnek. Nem mi erőltetjük, ők szeretnek jönni, látni, ahogy fejlődik a csöpp és biztos vagyok benne, hogy örömmel vigyáznak majd rá, ha nagyobb lesz, mert nagyon várták már az unokát. :)

Anyósomra semmi pénzért nem bíznám később sem, hiába lakik tőlünk kb. negyed órára gyalog. Amikor itt van savanyú a képe, babusgatja a picit kb. 5 percig, de ha nyűgös, akkor már nem bírja a dolgot, mindig visszaadja. Azt pedig hozzá sem teszem, hogy a 9 hónap alatt tojt a fejünkre, sose kérdezte hogy vagyok/vagyunk, át se jött. De ez a mai napig is így van, férjem felhívja időnként, megkérdezi hogy van, ő még csak vissza sem kérdez, hogy mi hogy vagyunk, vagy a picur hogy van...

Bármikor, az túlzás. Férjem szüleihez bejelentés nélkül nem visszük őket, ott nem is aludtak még soha. (8 és 11 évesek) A nagyot élete első éveiben nem is látogatták, most már jól elvannak, de a kisebbik lányom túl vehemens nekik, sokszor mondják, hogy nem bírnák ki napokig:( Pedig egy nagyon jó humorú, aranyos gyerek, de ők nem tudják kezelni.

Anyunál többet vannak, ő közel lakik. Havi egy-egy estét ott alszanak nála, mióta szünet van, 2 éjszaka aludtak ott. Ez nem sok, többet nem is várok el. Heti egy-két órát vannak ott ezen kívül, plusz minden hétvégén együtt ebédelünk. Néha hiányolja őket,hogy menjenek többet, máskor meg, ha fáradt, akkor nem igazán van kedve hozzájuk.

Minkét nagyszülőnek teher az unoka,soha,egyikük sem vigyázna rájuk.Pedig ikrek,20 hónaposak,majd megbolondulok velük,jólesne néha nélkülük,csak a férjem segít.Az egyik nagymama nem TUD rájuk vigyázni,mert nem ért hozzájuk,a másik meg nem AKAR,csak ha én is ott vagyok.

Nagyon haragszom már mostanában rájuk.Nem fér bele egyikük életébe sem az unoka,csak úgy szép messziről,vagy 6 utcányiról..

Bármikor szívesen vigyáznának rá, sőt! Mi nem egy településen élünk, jó 100 km választ el bennünket egymástól, de jönnek minden héten 1-1 napot a nagyszülők vagy mi megyünk. (Hozzáteszem nincs autónk. Anyukám is vonattal jön hozzánk. Anyósomnak van autója, de tőle is áldozat a jövetel, mert hajnaltól késő estig dolgozik, és az unokáért bevállalja, hogy másnap fáradtabban menjen dolgozni.)

Anyósomnak felolvasom holnap ezt a kérdést, imádom látni, mikor kiakad az ilyen nagyikon! Válogatottan tudja szidni az olyan "nagyikat", akik pl. elvonulnak a világtól, mert fiatalnak érzik magukat a nagymamasághoz. Anyósom és én köztem 16 év van, szóval ő sem egy öreg nagyi, de jól mutatja, milyen, hogy mikor elmondtam neki, hogy unokája lesz, hosszú percekig zokogott a boldogságtól!

Anyukámnak meg a fiam a legjobb pasi az életében, mióta apukám meghalt.

Sajnos nekem nem élnek a szüleim, így csak anyós maradna, aki 30 km-re lakik tőlünk, de nem bíznám rá még 1 órára sem! De csak azért, mert tanultam a sógornőm esetéből. Ő folyamatosan kihasználja őket! Állandóan oda passzolja a gyerekeit, persze anyósom "dicsekedve" mondja, hogy jönnek az unokák, de 20 perc után olyan, mint aki nem normális. Folyamatosan ÜVÖLT! Szó szerint! "ne menj oda, ne csináld, stb;stb.

A sógornőmet ez a viselkedés nem zavarja, mert ő sem különb a gyerekeivel, káromkodik rájuk, üvölt velük, néha még a hajukat is tépi, szóval nem egy normális anya! (detto az anyja)

Így én azért nem viszem a 16 hónapos lányom hozzá, mert amikor legutóbb itt voltak nálunk, akkor "olyan" stílust akart megengedni magának a gyerekemmel szemben, amit én fél perc alatt lehurrogtam! A lényeg, hogy ő azért, hogy dicsekedhessen másoknak, "nála van az unoka", de nem tud nagymamaként viselkedni, nem engedem, hogy vigyázzon rá!