Mennyire engedtek beleszólást a nagyszülőknek a gyerek nevelésébe?

Soha nem értettem azokat, akik megengedik, hogy beleszóljon a nagyszülő a nevelésbe, főleg akkor, ha nem együtt laknak. Egyszerű: Mondja, hogy adj neki csokit, te meg mondod, hogy nem adok. Ha nála van a gyerek, és ad, akkor mondod neki, hogy oké, nem hozod többet. Majd megtanulja, hogy nem ad csokit a gyereknek. Ennyi.

Én külön élek anyóstól....a legjobb helyen van 2000km-re innen:D Külföldön lakunk. Szeretem anyóst, de néha akkora marhaságokat tud tanácsolni. Most pl karácsonyra küldött az 5 hónapos lányomnak egy barbi babát. No komment.

Szia! Együtt lakunk anyósommal, külön lakrészben de 1 telken. Anyukámék 1 utcával laknak arrébb, sokat megyünk át.

Ha rosszat csinál a lányom / 21 hónapos/ akkor hagyom hogy rászóljon anyósom, hiszen meg kell tanulnia mi a rend. De ha egyszerűen csak tanácsokat osztogat és látom hogy marhaság akkor nem foglalkozok vele. Anyuékra inkább hallgatok mert 4őnket felneveltek, mindegyikőnkből normális ember lett, ráadásul anyum mind a mai napig gyerekekkel foglalkozik, sok jó dolgot tanultam tőle. Egyébként teljesen mi neveljük a lányunkat.

Egy városban, de viszonylag messze élünk egymástól.

Nemigen szólnak bele, sem anyósom sem az én szüleim, bár ők néha hajlamosak túlzásba esni...

Régóta várt első unoka a fiam, sok időt töltenek vele a nagyszülei (azóta van mindkét oldalon másik unoka is), harmonikusnak mondható a kapcsolat.

Mivel már nem fiatalok, én is szorgalmazom, hogy foglalkozzanak a kicsivel minél többet, amíg megtehetik.......

Mit értesz beleszólás alatt?

Mert én anyukámtól kérek tanácsot, sőt például a szobatisztaság úgy volt, hogy valamiért, dehogy valamiért, az elsőnél a kicsi akkor született, a másodiknál nagyobbal kórházban voltunk és náluk aludtak, nem adtak rá pelenkát éjjel és örömmel újságolták, nem pisilnek be. Azóta sem kell rájuk pelenka és tényleg nem pisilnek be éjjel. Én követtem volna, hogy ha száraz reggel a pelus stb stb, féltem volna, hogy bepisilnek. De sok ilyen van, amit ők jobban tudnak és háborgok, hogy beleszólnak, de igazuk van. Mert a gyereknek is így jobb.

Étkezés terén nem szóltak bele, sőt követték, amit mondtam, mert ők annó 3 hónapos kortól feles tejet adtak stb stb és maximálisan betartották és követték, ami most van és azt veszik, adják nekik, amit én is adnék. (anyukámnak furcsa is volt, mert ugyanaz orvosunk és védőnőnk, aki nekem volt annó és mondta nagyon furcsa, hogy 35 éve azt magyarázták, miért kell hozzátáplálni 3 hónaposan-most meg azt miért nem szabad még 5 hónaposan sem)

Persze fordítva is megtörtént, valamit erőltettek, nemet mondtam és nekem lett igazam. És belátták, hogy régen ők csinálták rosszul.

Szerintem ez is olyan, mint a házasság, formáljuk, alakítjuk egymást, de mindig a gyerekek érdekeit szem előtt tartva. És ők tudják, én is a legjobbat akarom nekik, és én is tisztában vagyok vele, hogy ők is a legjobbat akarják. Vannak összetűzések meg nem megyünk többet egymáshoz. De aztán.

Külön élünk.

Anyukáméktól sokszor kérek tanácsot ha valamire nincs ötletem, vagy új probléma adódik, de ha van egy elvem (mert tudom hogy régen máshogy volt, pl. anyuék adtak nekem két hós koromtól mindenféle gyümit) abból nem szoktam engedni. Mondjuk ők sem szoktak sosem erőszakoskodni.

De pl. anyóséktól nem kérdezek mert ők sokszor mondanak abszolút hülyeséget és teljesen más elveik vannak mint nekem, amit meg én kérek azt meg figyelmen kívül hagyják sajnos. Szóval én szándékosan nem kérdezek semmit tőlük hogy éreztessem, nem érdekel a véleményük.....ebből már volt sértődés de ez van, más elveik vannak és az meg egyenesen felháborít hogy amit én kérek azt születésétől fogva letojják.....

Szerencsére külön lakunk.

Anyósnak nincs beleszólása, rövid úton lerendeztem. Olyan hülyeségeket mondott, hogy néha az az érzésem nem is ő szülte a fiát...mert nevelni nem ő nevelte ez tény.

Anyukámék maximálisan betartják az általam felállított szabályokat, napirendet. (néha azért kényeztetik de akkor szemet hunyok a csoki és az xszázadik baba felett)