Akik fiatalon vállaltak babát, azoknak hogyan alakult az életük?

Igaz én 20 évesen szültem, de 19 évesen voltam terhes és jártam suliba. Anyummal laktunk albérletben, a párom is ott volt mindig, azaz ott is lakott. Nem tervezett baba volt, de a szalagavató után teherbe estem és megtartottuk, így a gyerekkel együtt érettségiztem. A suliban mindenki furcsállta, de senki nem foglalkozott vele, úgy kezeltek, mint a többieket. Nyáron összeköltöztünk és együtt neveljük a kisfiunkat. Kb 160ezerből élünk egy hónapban albérletben. Az én szüleim mikor megtudták ellene voltak, mert a párom nem a bizalom mintaképe illetve engem nagyon fiatalnak tartottak, de ennek ellenére nem szóltak bele, csak elmondták a véleményüket, hogy nem kellene megtartanom stb. A párom szülei annyit mondtak, hogy nem nekik kell felnevelni.

Most lesz 10 hónapos a kicsi, szeptemberben pedig kezdem a fősulit, hisz attól az élet nem áll meg, csak kimaradt egy évem :)

Szia

Én is 19 évesen lettem terhes,érettségi elött 2 hónappal.

Párom éppen katona volt akkor.(2000-ben volt)

Rendben leéretségiztem,a babával a pocimban,az osztálytársaim,tanáraim tudták,de semmi hátrányom nem volt emiatt.

Szüleim viszonylag könnyen fogadták.Amig párom katona volt,addig otthon laktam,okt-ben szerelt le,én január elején szültem meg.

Ja 2000 szeptemberében összeházasodtunk.

Albérletben laktunk,hogy mennyiből éltünk akkor,már nem tudom pontosan,én gyesen voltam + családi ,párom pedig kőmüves,nem keresett rosszul.

Azóta is együtt vagyunk.

2006.májusában kislányunk,2009.decemberében kisfiúnk született.

Saját családi házban élünk 2006 óta.

Nagyon boldogok vagyunk,a 3-ik gyerköccel lett teljes a család,úgy érzem.

Szerencsére mondhatom jól alakult az életem,ahhoz képest,hogy milyen fiatalon született a nagyfiam.

Tudod milyen jó most,30 évesen van egy 10 és fél éves fiam,soha nem bántam meg,hogy akkor őt megtartottuk,pedig csak 9 hónapja voltunk együtt.

Életem egyik legjobb döntése volt.

19 éves voltam,amikor kiderült,hogy terhes lettem egy 35 éves,éppen válófélben lévő férfitől.Tudom,hogy sokan mit gondolnak rólam,őket is megértem valahol...De én szeretem Őt és Ő is engem,különben nem maradt volna mellettem és nem vált volna el a nejétől.

Jól keres,szóval a megélhetéssel nincs gond.

Mikor a szüleim megtudták,anya nagyon kibukott,apa pedig egy tárgyaláson össze is verekedett vele.A szüleimmel még a mai napig nem sikerült visszaállítani ugyanazt a kapcsolatot.

A párom anyukája...hááát...mikor először találkoztam vele,közölte,hogy tudja,hogy a fiával csak a pénze miatt vagyok és kihasználom Őt.Azóta sokkal jobb lett a viszonyunk,bár néha vannak problémáink egymással.

Azonnal odaköltöztem hozzá,amint a volt felesége elköltözött.De gyűlöltem abban az ágyban feküdni,ahol Ő is feküdt régen,nem szerettem azt a házat,ezért elköltöztünk.

Szerettem volna tovább tanulni,de a baba leköti minden egyes percemet,szóval így nehéz lenne és legalább 4 éves koráig itthon szeretnék lenni vele.

A városban elég jól ismerik a páromat,így sokat pletykáltak rólunk.Mindenkinek leesett,hogy mi nem a válása után ismerkedtünk meg.

De pár hét után már senkinek nem volt érdekes,hogyha elmentünk valahova,megszokták,hogy én ott vagyok mellette.

Tudom,hogy nem volt szép,amit tettem/tettünk,de megtörtént és én örülök annak,hogy lett egy kisbabánk.Nem hinném,hogy ettől rosszabb emberek lennénk,csak azt nem tudom,hogyha a lányom egyszer megkérdezi,hogy ismerkedtem meg az apukájával,akkor mit fogok mondani neki.

Most 8 hónapos a lányunk,nagyon tündéri baba,mindketten imádjuk.