Igaza lenne a nagyinak szerintetek? Miért szól bele mindenbe?

Külön család vagytok, úgy értelmezem, nem laktok együtt. Senkinek nem tartozol elszámolással, anyukádnak sem.

Nálunk a férjem családja viselkedett hasonlóan, egy példa:

ők sosem jöttek át, folyton azt hajtogatták, miért visszük olyan ritkán a babát. Nem értették, hogy nem fogok minden hétvégét autókázva, családtagról családtagra járva eltölteni a pici babával, mikor a férjemet is alig látjuk. Mi nem mentünk, max havi egyszer anyóshoz, én úgy gondolom, ha annyira látni akarták volna a gyereket, jöhettek volna ők is, a másik unokákhoz/unokaöccsökhöz persze senkinek nem derogált buszra szállni.

A fiammal minden nap sétálunk, édesapámmal találkozunk ilyenkor, és feketézünk egy étteremben, ez így van már 10 éve.

Most volt egy óriási családi veszekedés, aminek a keretében a fejemhez vágták, hogy mekkora szégyen, hogy a pincérek jobban ismerik a gyereket, mint őket.

Hát engem meg nagy ívben nem érdekel. Talán be kellene zárkóznom a babával, és rájuk várni?

Én sem értem, mi fáj nekik. Hogy van életünk rajtuk kívül?

Mindenesetre mi most nem állunk szóba a család azon ágával.

Igazából tanácsot nem tudok adni, de együtt érzek veled. Kitartás!

Két dolog jutott eszembe.

Az egyik, hogy azért ő már felnevelt legalább két gyereket, szóval azért lehetnek hasznos tapasztalatai, és ha valamit alá tud támasztani érvekkel, hogy miért jobb úgy csinálni, akkor azért érdemes lehet megfontolni.

A másik az, hogy egyébként nyugodtan meg lehet mondani neki, ha valamit kritizál, hogy ezt te másképp látod és így fogod csinálni. Ha nem hajlandó leszállni a témáról, akkor elköszönsz szépen és leteszed a telefont, vagy ha nálatok van, akkor megmondod, hogy erről nem akarsz vitát nyitni, ha nem akar témát váltani, akkor legyen szíves, menjen haza. Ha nála vagytok, akkor meg felöltözeted a babát és elmentek.

Ugyan gyerekem még nincs, de anyukám van, és ő is kötelességének érzi, hogy mindenbe beleszóljon. Egy időben elkezdtem ezt csinálni, higgadtan megmondtam, hogy nem akarok erről beszélni, és ha folytatta, akkor letettem a telefont. Illetve olyan is volt, hogy nálunk aludt (más városban lakunk és itt volt dolga), kikészített, de nem tudtam persze kirakni, hiszen hova ment volna. Egy hét múlva megint akart jönni, akkor megmondtam neki, hogy most ne jöjjön, mert múltkor igencsak kiborított.

Nagyjából fél év alatt rájött, hogy neki is jobb, ha nem kotyog bele mindenbe. Én meg arra jöttem rá, hogy vannak viszont dolgok, amikben érdemes rá hallgatni. Így most szent a béke, valamiben kikérem a véleményét, elmondja, általában meg is fogadom és mindenki örül :D

De ehhez kellett az elején egy drasztikusabb időszak. De megérte :)

Lehet, hogy nem fog tetszeni, amit írok, de van abban igazság, amit anyukád mond.

Egyrészt tényleg nem túl okos dolog, hogy mindig felkapod, ha sír. És a mű bébikaják helyett tényleg készíthetnél Te a gyerkőcödnek friss hozzávalókból ételt, ha már ennyire ráérsz.

És én sem vagyok benne biztos, hogy olyan jót tesz a kicsinek, ha mindig társaságban van. Egyrészt nem tanulja meg azt az egészséges távolságtartást az idegenektől, ami idővel veszélyes lehet rá. És meg kell tanulnia egymaga játszani is - ahhoz pedig az szükséges, hogy néha kicsit "hagyd magára" - pl amíg készíted neki az ebédet, addig berakod a 2 méterrel arrébb álló járókába, és hagyod, hogy játsszon, hogy használja a fantáziáját.

Értem én, hogy jó anya akarsz lenni, csak lehet, hogy csöppet túlzásba viszed...

Hát szerintem anyukádból nem a rosszindulat beszél, csak tényleg badarságokat mond. Nagyon jól teszed, hogy kimozdulsz, ráadásul hasznos dolgokra is jársz. Nagyon jó kimozdulni, én épp ma gondoltam arra, hogy lassan háztartási robot leszek, (na, azért vigyázok, hogy ne :)), szóval kérdezd meg anyukádat szépen, hogy mi a baja azzal, ha eljárkálsz? Neki kell helyetted megfőzni? Takarítani? mert ha nem, éste ellátsz mindent, akkor mi a probléma? Jól esik neked is sétálgatni, a baba (ha jól értem, nem is olyan kicsi) is levegőn, társaságban van, esetleg hívd el uszira vagy angolra, hogy nézze meg, milyen ügyes.... Tényleg, menny idős a kicsi?

És szerintem ne ess neki anyukádnak, ahogy lehet, majd páran tanácsolják, főleg, ha amúgy sem felhőtlen a kapcsolat, a béke többet ér!

Ha otthon ellátsz mindent és a férjed tiszta ruhára-lakásra és meleg kajára ér haza akkor nincs köze hozzá, hova és mikor mész.

Az, hogy nem lett tejed milliomegy oka lehet, többek között az ő csesztetése (engem anyós akasztott ki ugyanezért)

Az, hogy a gyerek üveges kaját eszik megint nincs semmi köze. Van akinek a gyerkőc nem hajlandó megenni a házikosztot. Az enyémnek is volt ilyen időszaka. Akkor kapott üvegeset. Amikor már ehetett bármit 1 évesen (na jó majdnem mindent) gond nélkül visszaszokott.

Felveszed mert sír. HELYES! Mert mit mondanak sokan? Ne vedd fel abbahagyja...igen és leszűri a következtetést, hogy na ennek hiába szólok tesz rám nagy ívben. Megtanulja a gyerek, hogy HIÁBA kér segítséget, HIÁBA vár szeretetet nem kapja meg. Nem lesz tőle elkényeztetve.

Nem kell hü.lyének nézni őket, okosabbak mint amennyi látszik belőle. Anyukádnak pedig elmondod szép udvariasan, hogy köszönöd, de ő már felnevelt egy(két-három-akármennyi) gyereket, de ez most a tied és te szeretnéd nevelni. Neki mint mamának a kényeztetés, nem pedig a nevelés a feladata.

2 éves (volt tápszeres, kötődő nevelésben részesülő, talpraesett, korát megelőző fejlődésű) gyerkőc anyukája

Azt hittem, kisebb baba. Miért van járókában vagy kiságyban? Az én kisfiam nem sokkal nagyobb, 15 hónapos, de kb. 7 hónapos korában elcsomagoltuk a járókát, a játszószőnyegről is folyton lekúszott, úgyhogy felesleges volt.

Azóta is jön-megy a lakásban, ha olyanja van, persze a gatyámba kapaszkodik, de ha sír, én is megvígasztalom, szerintem ez alap. Nem mindig emelem fel, mert jön a második baba, és nem bírja a hátam, de ha sír, az a minimum, hogy leguggolok hozzá megölelni.

A babakaja meg olyan, hogy mindenkinek egyéni megítélés, és pénztárca kérdése, főz vagy üveges.

Az idegenektől való "egészséges távoltartás" meg szerintem pont úgy alakul ki, ha sokat van közösségben a gyerek, és megtanul viselkedni más emberekkel. A cukros bácsis történetet meg értelmesebb, ovis korban kell adagolni, ilyen kicsi úgysem hagyja felügyelet nélkül az ember.

Szerintem ha nem akarsz haragot anyukáddal, néha kérdezd meg, hogy erről vagy arról mit gondol a babával kapcsolatban. Kéretlen tanácsra meg nyugodtan mondhatod, hogy persze így is jó, de ti ezt másként szoktátok.