Anyós-após kérdés. Vélemények?

Bátyáméknál az anyós 10 év alatt kb. 5x volt az unokájánál!

Most született 1 éve a második unokája, őt még csak 1x látta. Nem érdekli őt, hogy mi van az unokáival, egy elég önző és gonosz nőszemély. Tesóméknak pedig ez nagyon fáj, és ha tehetik ők elmennek hozzá, de szerintem nem érdemli meg ez a nő, hogy látogassák.

Sajnos van ilyen, és nem egy! Barátnőméknél pedig a nagypapa úgy eltűnt, hogy azt sem tudják hol van, szóval a gyerekeknek fogalmuk sincs ki a nagyapjuk. Nagymamájuk pedig 42 évesen meghalt, úgyhogy meg sem ismerhették.

Éppen ezért kellene a nagyszülőknek értékelniük a helyzetet. Én remélem megélhetem majd az unokáim megszületését, és biztos, hogy menni fogok hozzájuk!

Tyű! merő szeretetből vannak anyósodék!

Bocsi,ha hosszú leszek:

Az enyémek sem különbek! Iszonyat sztorit tudnék írni róluk. Egyszer voltak az első lányunk születésekor,akkor a párom hozta el őket. Aztán voltak az 1. születésnapkor,akkor is a párom hozta őket- anyós full alkoholista. Amikor hozta a párom őket,akkor elől ült anyós,és megrántotta a kormányt.

Aztán voltak akkor,mikor a 2. gyermekünket vártuk-de akkor is csak az anyjához jöttek,mert elfogyott a pénzük-ezért képesek voltak vonatra szállni. Akkor úgy mentek el,hogy be se köszöntek. Most megint itt vannak,megkértem a páromat,hogy vigye el a gyerekeket,hátha nem jut eszébe eljönni. Ki nem állhatom!

Ott van a párom nagyanyja,aki ha megyünk,mindig szívesen lát,de hogy ők is kocsiba üljenek... amit megtehetnének... még soha nem voltak itt,soha nem látták,hogy miért küzdött a párom évekig,mit épített fel.

De ott van az én családom is: bátyámék 1x voltak itt-igaz,nem laknak közel,de nekik is pont annyi eljönni,mint nekünk. Anyámék évente 1x jönnek,ha muszáj- gyerek születik,vagy valamelyik tesómnál ballagás van (akkor szánja rá anyám magát,hogy eljöjjön ide,illetve a közelebb lakó testvéremhez) tavaly kimaradt a látogatás. Idén is csak ősszel jönnek,ha a 3. unokájuk megszületik. Eddig mindig az anyagiakra fogták,hogy nem tudnak jönni,pedig akkor még a kisebbik bátyóm ott lakott,és kopasztották is rendesen! Szóval... Nem vagy egyedül!

Ja,após-elváltak. Na,őt szó szerint keresni kellett,addig le se sz-rta páromat,míg én képbe nem kerültem- 10 hetes terhes voltam,mikor megismert az öreg. Mindig el volt tünve,aztán a gyerkőc 1. szülinapján letolta a képét. Akkor volt 2 hetet nálunk,majd elhúzta a csíkot. A lényeg,hogy mire a 2. gyermekünk megszületett,pár utcányira költözött,hogy közel legyen,segítsen ha kell.-kár volt- a nyugdíját elissza,képes ittasan ide járni.A haveroktól kér kölcsön,aztán van,hogy rajtunk keresik a pénzt,és mivel mi magunk is már most nem tudunk miből főzni,haragszunk az öregre-mert hát a haveri körben ha kér,azt mi adjuk meg,hogy ne legyen konfliktus...

Vajon hányan vagyunk ilyen "kedves" és "szerető" rokonsággal?

Üdv:2gyermekes,24hetes km.

Neked van igazad, én se mennék!

Az én viszonyom nagyon rossz volt a férjem szüleivel, mert nem tudták elfogadni, hogy "rangon alul" nősült a fiuk. Nekem "csak" tanítónői diplomám van, és nem származom több generációs orvos családból mint ők, így lehetőséget sem kaptam, hogy megismerjenek. Ők sem szerelemből házasodtak, így ezt nem sokba nézik. De amikor a kisfiunk megszületett, bejöttek a kórházba is meglátogatni, és otthon is többször jöttek hozzánk, pedig apósom már igen nehezen mozog. Azóta nem mondom, hogy puszi pajtások vagyunk, mert nem lehet kitörölni azt a sok keserű emléket, de egy elfogadható jó viszonyunk van. Ha nem jöttek volna nem látták volna az unokájukat, az tuti!