Fiam nagyon anyás, már már magamra sincs időm. Mit tehetnék?

Túlélni.

Pihenőszék, hordozó, etetőszék, és nem eltűnni a látómezőből.

Pisilni ha alszik, vagy néz téged, stb. És ez ahogy jött, majd úgy fog eltűnni. Én már vágom a centit, amikor a lányom kezdi. Kopkop a fiam kinőtte már:) Bár fürdeni egyedül ritkán sikerül.

Én se sok jó fogok írni.Nekem 2 éves lesz de kezdettől anyás.Anyósnál lakunk pedig sokan vagyunk rá,de csak ana,ana kell:((Még anyóssal elvan ha hazajön munkából,de egész nap velem van és nyaggat szó szerint.Imádja a Hupikék törpikéket,Elmot,Barneyt,szóval én ezeket a DVD-ket vetem be ha főzök,vagy dolgom va.De megjegyzem max fél órára van el vele.Komolyan mondom néha sírni tudnék tőle.Én is várom hogy kinője,de én úgy veszem észre hogy egyre jobban anyás.Előttem szólonak igaza pisilnem kell jön,nagy dolgom lenne majd csak ha alszik:(((

Nem beszélve egy nyugott vacsiról,vagy egy egyedül fürdésről...:(((bocsi hogy nem tudtam segíteni

8 hónapos kor körül kezdődik a szeparációs szorongás!Amikor is rájönnek,hogy anya meg ő nem eggyek!Ezért ha kikerülsz a látómezejéből akkor azt hiszi örökre eltűnsz!Legyél nagyon-nagyon türelmes,vidd magaddal mindenhova a lakásba!Tudom nem könnyű én is átestem ezen de hidd el ahogy telik az idő egyre könnyebb lesz és pont azzal tudod gyorsítani ezt a folyamatot nála ha tényleg felveszed vagy viszed magaddal mindenhova minthogy magára hagyod!Azzal csak olajat tennél a tűzre mert még kicsit bizalmát is vesztené benned!Én is azt tudom írni,hogy ezt az időszakot túl kell élni!majd 18 évesen meg ellök magától az utcán mert ciki leszel és akkor meg majd visszasírod ezt a bújós-ölelgetős korszakot!

Kitartás!

Nálunk is ugyanez a helyzet,de nekem 17 hónapos.Reggel elmentem fogászatra s a nagymama vigyázott rá.Olyan cirkuszt csinált,hogy az hihetetlen.De mindenhova nem vihetem magammal.

Egyszer csak kinővi,legalábbis remélem.Nálunk annyival több,hogy még van 3 tesója,de ők már iskolások.

Azét ilyen, mert 8 hónapos. Ez a szeparációs szorongás kezdete.

Valamint teljesen normális, hogy neked ott kell lenned vele, ha idegen emberekkel van. Ez azt jelenti, hogy jól kötődik hozzád. Ennek örülni kell! Az lenne a baj, ha nem így lenne, akkor gondolhatnál arra, hogy valamit nagyon elrontottál.

[link]

Én-fejlődés Erikson szemszögéből

Csecsemőkor: 0-2 évig. Vagy megtanulja az ősbizalmat, vagy nem, az anya anyai viselkedésének minősége függvényében. A csecsemők megtanulnak, bízni abban, hogy mások gondoskodnak alapvető szükségleteiről. Ha megtanul bízni, akkor abszolválta ezt a fejlődési fokot. A krízis sikeres kimenetele a bizalom és a remény érzésének kialakulása. Nem megfelelő körülmények között bizalmatlanságérzés alapozódik meg, amely egész életén keresztül determinálja a személyiséget.

Azaz ebben az első két évben nem azt kell megtanulnia a csecsemőnek, hogy ellegyen egyedül, hanem hogy minden körülmények között számíthat az anyjára. Jól csinálod, ha mindig magad mellett tudod, főzés közben is. :) Hadd szaladjon a háztartás.