Érdemes-e egyáltalán gyereket vállalni?
31 éves nő vagyok, a munkám miatt sokat utazom, járom a világot, külföldön is dolgoztam már hosszabb ideig. Nem panaszkodom, világot látok és a pénz is OK, ezt azonban mind fel kellene adnom, ha babát vállalok....a férfiakat csak az érdekli, neveld a gyereket, hordd óvodába-iskolába, nem szeretnek részt venni a gyereknevelésben.....a velem egykorú barátnőim, akiknek már gyerekük van, folyton panaszkodnak, az apuka nem veszi ki a részét a gyereknevelésben, két puszi lefekvés előtt és el van intézve, a nő az, aki gyereket nevel, akinek le kell mondania a jobb állásokról (ha túlórát követelne vagy utazással járna, stb.) és otthon maradnia, állandó készenlétben lennie a kicsik miatt, szóval ez így nagyon nincs jól..........szeretem a gyerekeket, de ilyen áron már komolyan gondolkodom rajta, érdemes-e szülnöm.......a volt élettársammal amiatt szakítottam, mert erőltette volna a gyerek dolgot, erőszakkal gyereket akart, jobbnak láttam befejezni.......ő inkább háziasszonynak képzelt el, de az a vicc az egészben, ő is sokat utazott a munkája miatt és tőlem várta volna, hogy maradjak otthon a gyerekkel, ha muszáj......
Most új barátom van és még nem került szóba a gyerektéma, de előbb-utóbb beszélnünk kell erről.
Sőt, egy olyan lehetőség is szóba jött (még nem közöltem vele), hogy Ausztráliába is tudnék menni dolgozni, a rokonaim is ott élnek.
Az is köztudott, ha gyerek van, kell az apa beleegyezése a külföldre vitelhez, tehát akármilyen szemszögből is nézem, a gyerek röghöz köt, nem lehet szabadon az országok között mozogni....ha az apa nem megy bele a külföldre vitelbe, vagy a külföldi munkáról kell lemondani, vagy a gyerekről.
Az egyik barátnőm is depressziós amiatt, mert menne Angliába dolgozni (ő is rokonokhoz), de az apa nem járul hozzá, de abba sem megy bele, hogy ő nevelje, az ugye már macerás lenne a munkája miatt és új asszony miatt is, mivel elváltak. Látogatja egy fél délelőtt szombaton a gyereket meg fizet egy minimális összegű gyerektartást,részéről ennyi,a nő pedig minimálbérből nyomorog,a gyerek miatt meg van kötve, mint a kecske. A magyar törvények sajnos ilyenek....
Azt is szeretném kérdezni, van-e olyan anyuka, aki hasonló cipőben jár és külföldön szeretne dolgozni, hogy lehet úgy kivinni a gyereket, hogy ne szólhasson bele a volt férj/élettárs? Pl. bosszúból,haragból,stb...
válasza:szia!
anélkül, hogy megbántanálak: én is azt érzem ki a soraidból, hogy még nem értél meg az anyaságra. Akármilyen segítő kész apát is találsz, igen, az nem titok: az anyaság lemondásokkal jár, kinek többel, kinek kevesebbel. A gyermeknevelés pedig évezredek óta a nő "feladata", ha tetszik ha nem. De amiket leírtál nekem te a tipikus karrierista nőnek tűnsz, akik ha vállalnak is gyereket általában a nagymama vagy a babysitter neveli fel, így majd hogy nem felesleges, hisz nem a te gyereked, attól még hogy szűlsz, nem veled tölti a mindennapjait, nem te látod az első mosolyát, nem neked hozza haza az első ötöst stb.
Szóval a kérdésedre válaszolva, érdemesnek nem érdemes, hiszen gyereket nem azért vállal az ember, mert bármilyen érdemmel kitüntetnék, hogy hurrá anya lettél, hanem azért mert megérett benne az az érzés hogy szeretnék egy csemetét akiről gondoskodhatok, mindenáron, mindhalálig.
ameddig fontosabb számodra az, hogy neked jó életed legyen, jó munkád, jó férjed, kényelmes életed, addig ne vállalj gyereket, nálam a sorrend: baba, apa, (összes többi rokon) kutya, én.
válasza:Nekem ezt nagyon nagyon furcsa olvasnom! Bennem meg sem fordult még soha, hogy majd nem lesz gyerekem, vagy hogy nem vágynék rá!Nálunk Apa sagítőkész, bár 3 hós volt a lányunk,mikor olyan lett a cég, hogy rentgeteget kell utaznia, nagy átlagban heti 3-4 éjjelt nme otthon tölt!De ezt mind ÉRTÜNK teszi!Én pedig a lányunkért vagyok "itthon", Mármint nem dolgozom!Csak a cég papírjait intézem, meg a hivatali ügyeket!A lányommal nincs olyan nap, hogy 5-6 óránál többet itthon lennénk (ebben a nappali alvása benne van)!Amúgy egész nap mászkálunk játszótér park, pláza üzletek, ruhapróba...minden belefér amit az Anya meg tud/akar csinálni!Fáradt vagyok és szülés után 13 hónapig nem voltam fodrásznál/szoliban....De nem is volt fontos...Még szoptatom a lányom ez is sok lemondással jár, de a mosolya a kiegyensúlyozottsága nekem ennyit bőven megér!ÉS nagyon szeretném még ezt az egészet többször végigcsinálni!Ezeknél hatalmasabb csoda nincs, mint látni mikor először próbálkozik bármivel!És a sikerélmáényt látni az arcán, az enyémen meg a büszkeséget!Az apukája csak annyit kért, hogy a következő bébinkkel várjunk annyit, amikor majd Ő is több időt tölthet itthon!Mert nem csak telefonon mms-ben e-mailben akarja látni a nagy pillanatokat!
De ha megnézem nem nagyon segít,mert nme tud, mert annyit akar keresni,mintha én is még dolgoznék, hogy a színvonal megmaradjon, és semmire ne kelljen a lányának azt mondanunk, hogy nincs rá pénz!Én Tisztelem és becsülöm ezért!És mindent megért az hogy feladtam a régi életemet!Ennél nagyobb csoda nincs a földön,mint mikor azt nézem, hogy kire hasonlít...kit utánoz, kinek szólmajd először!Én nme hagynám ezt ki az életemen utazáből semmilyen utazásért!
17 hós kislány anyuja
válasza: válasza: válasza:A fiam apja körülbelül naponta mondja, hogy a gyerekünk születésénél jobb dolog a világon eddig nem történt vele és ebben a szellemben tesz mindent, keményen dolgozik a családjáért és sokat segít, ahogy teheti "ellopja" a fiunkat és mennek játszani, szóval minta apa.
Igaz, nem mehetek el akár külföldre dolgozni, de ezt az első 2-3 évet erre tettem fel, hogy a fiamnak és a családnak mindent megadjak. Nem osztom meg magam, nem hasonulok meg a törtető/sikeres élmunkás és családanya szereptől. Utána ahogy lazulnak a dolgok itthon, megyek vissza dolgozni ugyanolyan szellemben, mint azelőtt, középvezetői székből jöttem haza a 8. hónap végén.
Szerintem nem lehetetlen pár évet erre szánni, persze csak, ha már idejét érzed a dolognak.
A másik dolog, amiről még elfelejtettem írmi, szinte rettegek attól, hogy mi lenne, ha szülnék és a nap 24 órájában babázni kellene a négy fal között, és mindig egyedül lennék segítség nélkül, ugyanis a szüleim még aktív dolgozók (sok kell még a nyugdíjhoz), a párom anyja meghalt, az apa gyerekkorában lelépett......vagyis nem lenne segítség, ha én egy kicsit ki szeretnék törni ebből a mókuskerékből, muszáj lenne a négy fal között egy pici lakásban lenni a csecsemővel és egyedül, amit a legjobban utálok.....mert egy pólyással nem lehet úgy beszélgetni, mint egy felnőttel, a játszótereket meg utálom, mert gyerekkoromban súlyos balesetet szenvedtem ott, hónapokig voltam korházban.
Szerintem nálam súlyos gyes-szindróma alakulna ki vagy szülési depresszió ha nem tudnám időnként vkinek lepasszolni, voltak már ilyen esetek.....tele van vele az internet a sok depressziós négy fal között ülő anyukával, és a barátnők sincsennek mindig ott, napközben, mikor idő lenne, dolgoznak, este meg a férj jön haza.....
Az egyik volt barátom elvett egy külföldi nőt (finn) és Mao-ra hozta, a házasság rögtön tönkre is ment, mert a nő súlyos depresszióba esett a szülés után, az OK: a finn kultúrában a nők a gyermekek mellett is élik a saját életüket, sokszor mennek egyedül is szórakozni a barátnőikkel, a férj nélkül, miközben a babára vigyáz valaki. Nem a babával van a gond, szó sincs erről! csupán arról van szó, hogy megőrizhessük legalább részletekben azt a szabadságot, amivel a szülés előtt rendelkeztünk és ne kösse le minden időnket a gyermeknevelés.
Ez a nő egész nap csak sírt a kiságy mellett, mert senki nem volt, aki vigyázzon a kicsire és ő egy kicsit kikapcsolódhasson, a férj meg nem törődött ezzel, szerintem észre sem vette, mert egész nap dolgozott. Két éves volt a gyerek amikor elváltak, csúnya válás volt....a többit nem részletezem.
A vágyam: egyszer majd szeretnék egy - csak egy!- gyereket, de nem kivánom a teljes időmet neki szentelni, csak a felét-harmadát, ez vonatkozik a csecsemőkorra is. Tudom, a csecsemőkor a kritikus szakasz, de idegesítene, ha folyton a kiságy vagy a babakocsi mellett kellene ülnöm, kicsit ez olyan érzés, mint a fához kötött kecske esete. Ez már nem szabadság. A szabadság az, amikor el tudjuk magunkat teljesen határolni a másiktól, legalább egy ideig. Szeretem a visszavonultságot, sokat elmélkedek, és ilyenkor létszükségletem, hogy egyedül legyek. Ez olykor több óráig is eltart és nem hiányzik senkinek sem a társasága! Aztán pont fordítva - vágyom a társaság után és átjönnek a barátok - barátnők - elég sok van, ez nem probléma. Igazi vízöntő vagyok - ahogy a horoszkópom is - nagyon igénylem a szabadságot és a függetlenséget! Szeretem a gyerekeket de nem tudnék velük egész nap foglalkozni, az már terhes lenne. Régebben egy iskolában dolgoztam és nagyszerűen kijöttem velük, de a 8 órás munkaidő után már nem hiányoztak, ilyenkor jógáztam vagy neteztem, a szüleimnél voltam vagy a barátomnál, a barátnőimnél, csupa felnőttek között. És így éreztem magam boldognak! Jó lenne ha még 20 éves lehetnék - mert ekkor még eszembe sem jutott a gyerek kérdés, éltem az életem - de már 31 vagyok és a korban hozzám illő férfiak már akarnak gyereket, mert ugye a párom is 35...és a dilemmák máris fennállnak, a lenni vagy nem lenni kérdése, vállalni a gyerekkel járó megkötéseket vagy elutasítani és fittyet hányva a hagyományos családmodellre, szingliként maradni és nem szülni gyereket. Még lehet ezen gondolkozni úgy 10 évig, aztán már 40 fölött mindegy...bár itt az egyik nagynéném, aki 44 évesen gondolta meg magát és (némi orvosi segítséggel) ikreket szült, akik teljesen egészségesek és okosak...
na hát ilyen is van. Lehet én is így leszek. De akkor legalább azt mondhatom, most vagy soha, ami igaz is lenne a korom miatt. Húúúh, hát kicsit sokat írtam, de mindegy!
Na ez gondolom sziklaszilárdan....
válasza:Én meg azt gondolom sziklaszilárdan, hogy te itt most szándékosan provokálod a jónépet, mert ilyen undorító antinőt nem hordhat a hátán a föld.
Ha esetleg tévednék, és nem provokáció, akkor anyádék nagyon elcsesztek veled annak idején.
válasza:Jaj! Most sziklaszilárdan: én a leendő gyermeked helyében felnőttkoromban nem szeretném azt gondolni, hogy koloncként lógtam az anyám nyakán, és egyfolytában azon járt az esze, hogy hogyan lehetne lepasszolni...Neked tényleg teher a saját gyerekedről gondoskodni? És még nincs is, de már azon agyalsz, hogyan passzold le, hogy mehess bulizni? biztos, hogy 31 éves vagy? Eléggé tizenéves gondolkodásra vall...
Tudod ezek a dolgok ott kezdődnek, hogy találsz egy férfit. Hozzá is alkalmazkodnod kell(és persze neki is hozzád), mert az együttélés is kötöttség. De nálad ez itt elbukik, ahogy látom...akkor minek kattogsz a gyerektémán? És ha a terhességed elején hányós- rosszullévős leszel, szerinted az mennyire vesz igénybe?
Nem kell ilyeneken agyalnod, mert ez a probléma, amit felvázoltál, nem létezik! Mert jóval hamarabb bedobnád a törülközőt, minthogy eljuss a gyermekvállalásig...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!