MIÉRT csinálja ezt néhány játszótéri anyuka, ez valami pszichés defekt?

Kedves Válaszolók!

Nem a neten lopom a napomat, hanem a gyerkőcömmel, a játszótéren, a konyhában, a boltban, a férjem munkahelyén(!)

nem unatkozom, hanem volt egy kérdésem.

Teljesen igazatok van, legyen is mindenki büszke a gyerekére, minden gyerek tökéletes a saját anyukájának-apukájának. Ez így van jól.

Én is szeretek hallgatni történeteket más gyerekekről, sőt, én kifejezetten vágyom is a segítségre, tanácsadásokra, ötletekre, mert első gyerek.

De, az, amikor megkérdezik a babám korát, és miután ez egyezik, kapom a kérdéseket, amelyekben majd megmérettethetünk. Igazából inkább röhögök, de azért egy idő után elég fárasztó.

Magamba nézek, és én ezt nem csinálom .

Pedig igen, büszke vagyok a gyerekemre nagyon!!!

De nem minden részlettel untatok másokat, (más védtelen anyukát) úgy gondolom, hogy egy beszélgetésnek nem akkor van értelmes, ha egy anyuka egy másik anyukának elhadarja, és bemutattatja a produkciókat a gyerekén sorban, hanem akkor, ha arról kapok tanácsot, hogy melyik pelenka jobb, és hol kapható friss paradicsom, nem aranyáron.

Én a dicsekedős, mesélős részt meghagyom a családomnak és a barátaimnak.

Nem érzek semmiféle kényszert, hogy előbb legyek a másik 3 ugyanennyi idős gyereknél.

És sajnos, az ilyen típusú anyuka, nem kedves biztatással mondja, hogy "nem izgulj, nekünk is így volt", vagy hogy "minden gyerek más ütemben fejlődik", hanem, egy vállvonással végigmér engem, és a gyereket, aztán mondja tovább..

Sokaknak nincsen erre receptoruk, ilyet nem illik csinálni.

Mélységesen szégyelleném magam, ha egyszer is ilyen tapintatlan lennék.

Egy biztos, ezzel a kérdéssel már túl sokat foglalkoztam, csak megteltem egy picit a legutolsó játszóterezésnél..

Holnap megyünk.