Hogy kezeljem tolakodó anyósomat?

Háttér sztori: párommal két éve vagyunk együtt, most született a babónk, nem terveztük, de végül mindenki jól fogadta a dolgot, mi is imádjuk, nem bántunk meg semmit, nem vagyunk házasok. Párom anyja magas pozicióban dolgozó tipikus karrierista nő, páromat dada nevelte fel, mert ő pénteken császárral szült és hétfőn már ment dolgozni. Fiacskája felnőtt, elköltözött. Anyósnak még van egy lánya, de ő külföldön él, ott is van unoka. Mióta megszületett a baba állandóan jön és mondja a hülyeségeket és végig akarja vinni az akaratát minden áron. Addig mondogatja míg az ember beadja a derekát mert már eleget hallgatta... Legutóbb ott telt be a pohár, hogy meghívtuk nagyszülőket ebédre, erre anyósom a kajálás közepén felpattant bement a konyhába és elkezdett rendezkedni, mosogatni, megkértem, hogy ne tegye. Folytatta, megkértem virágnyelven, mondtam, hogy nem szükséges, én megcsinálom majd stb. Rászólt párom, hogy fejezze be, még mindig semmi, rászólt após, hogy szeretnénk folytatni az evést rá várunk jöjjön már. Na akkor visszaült az asztalhoz, és akkor apósék mondták neki, hogy nem biztos hogy a menye konyhájába kéne sertepertélnie, erre azt mondta hogy de hát nem zavarja, én már majd szét robbantam és mondtam hogy de zavar. Akkor ja, hát nem tudta. Folytatódott tovább az ebédelés és oda súgta nekem, hogy a fiúk ne hallják: én vendésgségbe is mindig mosogatok, mondtam neki hogy jó, de itt nem kell,nálunk a vendégek nem mosogatnak, érezze jól magát, unokázzon stb. erre beszólt, hogy hát én itt nem vendég vagyok, és folytatta a pakolászást. Az a baj ezzel, hogy igazából nincs mit elpakolni, mert kifogástalan rend van nálunk, de ha valami nem úgy áll ahogy azt ő elképzeli, akkor átrakodja ahogy neki tetszik. Közben a megjegyzéseivel megőrjít, pl nem mondja meg nyiltan hogy nem tetszik neki a ruha amit a gyerekre adtam, vagy nem kérdezi meg hogy miért ez van rajta hanem csengőbongó hangon nyomatja a gyereknek persze úgy hogy én is halljam a következőket: babóca hát mi van rajtad, mit adott rád anyád, tetszik ez neked, jól érzed benne magad, hogy nézel ki, biztos nem tetszik stb. Tudom ezek apróságok de mindennel így van, és itt vannak pár órát és az idegeimen táncol ezekkel a mondatokkal, megjegyzésekkel, halk beszólásokkal, meg durmol valamit mindig az orra alatt, vagy pofákat vág. Valamit a kezembe veszek, kikapja szószerint mert ő akarja elrakni, mert ahogy én csinálom az nem jó, a gyereket is elveszi tőlem, igaz hogy nála végig üvölt szegényem. Már görcsben van a gyomrom ha tudom, hogy jönnek. Mit tehetnék? Türjem vagy mondjam meg ha nem tetszik valami? Az a baj hogy ő olyan magas pozicióban van hogy soha senki nem mer ellenkezni vele és ehhez van hozzá szokva, ráadásul nem is ért a gyerekneveléshez akkor minek szól bele, nekem meg ez a szakmám, amúgy. Vélemény?