Hiszel Istenben? Változott a Hozzá való viszonyod, mióta anya lettél?

Kedves 10:49-es: Én úgy gondolom, hogy a világ túl komplex és összetett ahhoz, hogy ne érződjön a világ bűne azokon, akik próbálnak szépen élni. Tehát ha (Isten ne adja...) történne valami a családommal, ami az erkölcsét vesztett világ miatt van, akkor azért nem Istent hibáztatnám, hiszen mi, emberek éltünk vissza a Tőle kapott szabad akaratunkkal. És szerintem meg az az Isten irgalma, hogy egyáltalán hagyja, hogy létezzen még ez a világ úgy, ahogy van.

VISZONT, aki Neki tetszően él, azt segíti és óvja. Én érzem az Ő kezét az életemen, és most már látom, hogy amikor nehézségen mentem keresztül, akkor annak úgy is kellett lennie - még ha akkor nem is akartam volna.

„Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim – így szól az Úr. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én gondolataim a ti gondolataitoknál.” (Ézs 55)

(Azt meg csak zárójelben jegyzem meg, hogy senki nem tudja bizonyítani, hogy Isten nem létezik. Mint ahogy azt se, hogy létezik - de aki nem zárkózik el Tőle, és keresi az akaratát, annak kinyilvánítja magát, és megtapasztalhatjuk azt, amit ésszel felfogni és reálisan megmagyarázni nem lehet...)

10:12- Neten találtam, amit bemásoltam, egy körlevélben (amiket egyébként utálok:) ment, tehát nem az a lényeg, hogy ki írta.

De szerintem jól megvilágít sok dolgot, ami itt felvetődött kérdésként. Nem Szentírás (mivel vannak is benne tárgyi tévedések, pl. amit felhoztál Spockról) - de nem is ez az egy információ a lényeg benne, hanem amit üzenni akar összességében.