Hiszel Istenben? Változott a Hozzá való viszonyod, mióta anya lettél?
válasza:Nem hittem és nem hiszek. Azt, hogy fogok-e valaha hinni, nem hiszem, de "soha ne mond, hogy soha" elvet vallom.
Nem értem, hogy akik hisznek, azok hogyan tudják megmagyarázni az olyan történeteket, ami pl. most történt a két éves kislánnyal :(
válasza:Ez nagyon érdekes kérdés. Én sosem tudnék bízni, hinni egy olyanban, aki mindet csak játékszernek tart. Kedvére elvesz és ad, mindezt "csak úgy", mert hogy miért, arra még senki nem tudott értelmes magyarázatot adni.
Istenben hinni nekem egy kicsit olyan, mint magamban beszélni...
A "Miért?" típusú kérdésekre hadd másoljak be valamit, szerintem elgondolkodtató:
Azt aratjuk, amit vetünk
Billy Graham lányával készítettek interjút egy USA-beli kora reggeli műsorban szept.11-e után, és Jane Clayson, a riporternő megkérdezte tőle: "Hogyan engedhette meg Isten, hogy ilyesmi történjen?"
Anne Graham nagyon mély, éleslátásra utaló választ adott: "Úgy hiszem, Istent nagyon elszomorítja, ami velünk történt, ám évek óta azt mondjuk neki: menj ki az iskoláinkból, menj ki a kormányunkból, és távozz az életünkből. És Ő, amilyen úriember, csendben hátrahúzódott. Miképpen várhatjuk el Istentől, hogy áldását és védelmét adja, ha egyben arra szólítjuk fel, hogy hagyjon bennünket egyedül?
A legutóbbi történések fényében.... terrortámadások, iskolai lövöldözések, stb., lássuk csak, azt hiszem, ez akkor kezdődött, mikor Madeline Murray O'Hare (akit meggyilkoltak, testét nemrégen találták meg) panaszkodott, hogy nem akar imádságot az iskoláinkban, és mi azt mondtuk, rendben. Aztán valaki azt mondta, jobb, ha nem olvasunk Bibliát az iskolában....- a Bibliát, amely azt mondja: ne ölj, ne lopj és szeresd a szomszédodat (felebarátodat), mint magadat. És mi azt mondtuk, rendben.
Aztán dr. Benjamin Spock az mondta, ne fenekeljük el a gyerekeinket, ha rosszul viselkednek, mert a kis személyiségük megrongálódik, és lerombolhatjuk az önbecsülésüket (Spock fia öngyilkos lett). És mi azt mondtuk, egy szakember biztos tudja, miről beszél, és az jobb, ha nem fegyelmezik a gyerekeinket, amikor rendetlenül viselkednek. És az iskolai ügyintézők azt mondták, a tanári kar tagjai inkább ne is érintsék meg a diákokat, mert nem akarunk rossz reklámot az iskolának, és semmiképpen nem akarjuk, hogy bepereljenek bennünket (nagy különbség van a fegyelmezés és megérintés, valamint a verés, pofozás, megalázás, megrúgás, stb. között!). És mi azt mondtuk, rendben.
Aztán valaki azt mondta, hagyjuk, hogy diáklányaink abortuszt végeztessenek, ha akarnak, és nem kell, hogy ezt elmondják a szüleiknek. És azt mondtuk, rendben.
Aztán egy bölcs vezető azt mondta, mivel a fiúk fiuk, és úgyis meg fogják tenni, adjunk fiú diákjainknak annyi óvszert, amennyit akarnak, és nem kell, hogy erről szüleiknek beszámoljanak. És azt mondtuk, rendben.
Aztán valaki, az általunk jelentős posztra megválasztottak közül azt mondta, hogy nem számít, mit teszünk a magánéletben, ha elvégezzük a munkánkat.
Újból egyetértve velük, azt mondtuk, nem számít, mit tesz valaki (beleértve akár az Elnököt is) a magánéletében, amíg van munkánk, és a gazdaság jól működik.
Aztán valaki azt mondta, nyomtassunk újságokat meztelen nők képeivel és hívjuk ezt a női test szépsége feletti egészséges, természetes csodálatnak. És azt mondtuk, rendben.
Aztán valaki eggyel tovább lépett ebben a csodálatban, és meztelen gyerekek képeit publikálta, majd tett még egy lépést, és ezeket elérhetővé tette az Interneten. És mi azt mondtuk: rendben, a szabad szólás joga feljogosítja erre őket.
És aztán a szórakoztató ipar azt mondta, csináljunk TV-műsorokat és mozifilmeket, amelyek az erőszakot, erkölcstelenséget reklámozzák és a tiltott szexet. És készítsünk olyan zenefelvételeket, amelyek bátorítanak a nemi erőszakra, kábítószer-fogyasztásra, gyilkosságra, öngyilkosságra, és különböző sátáni témákat dolgoznak fel. És mi azt mondtuk, ez csak szórakozás, nincs is rossz hatása, és különben sem veszi senki komolyan, úgyhogy csak hadd menjenek.
Most pedig feltesszük magunknak a kérdést: miért nincs a gyerekeinknek lelkiismerete, miért nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között, és miért nem okoz nekik problémát, hogy megöljék az idegeneket, osztálytársaikat, saját magukat?
Talán, ha elég hosszan és keményen gondolkodunk rajta, ki tudjuk találni. Azt hiszem, elég sok köze van ahhoz, hogy "AZT ARATJUK, AMIT VETÜNK..."
"Kedves Isten, miért nem mentetted meg azt a kislányt, akit megöltek az osztályában? Tisztelettel, Egy Érintett Tanuló" és a válasz:
"Kedves Érintett Tanuló! Ki vagyok tiltva az iskolákból. Tisztelettel, Isten."
Furcsa, milyen egyszerű az emberek számára megvetni, kidobni Istent, zagyvaságnak, értelmetlenségnek tartani üzenetét, aztán csodálkoznak, miért megy pokolra a világ.
válasza: válasza:Honnan másoltad be ezt a buta maszlagot?
Spock fia öngyilkos....bruhahah!!! :-)))
Én sosem ártottam a Te jóistenednek, akkor miért is vette el a gyerekemet?????
Próbáljatok már meg valami valós dologba kapaszkodni, ne egy fantázialénybe! Ezzel az erővel Hófehérkéhez is imádkozhatnál!
Bezzeg a gyerekeket megmosolyogják, amikor képzelt barátaik vannak...
válasza:Soha nem úgy hittem istenben, mint azok akik a templomban imádkoznak hozzá.
Számomra ő egy barát, akihez ha szólok bizton válaszol. Nem is találom egy hideg rideg templomban.
Amióta megszülettek a gyerekeim el sem tudom képzelni, miért hiszik, hogy egy zord kőfal adja az otthonát.
A fiam szeme olyan barna, mint az életet adó föld, a lányom szeme mint a madarakkal teli égbolt. És látom bennük az Úr teremtő jókedvét.
válasza:Igen, elgondolkodtató.
(Spock unokája lett öngyilkos, mert skizofrén volt.)
Ezek szerint, te úgy is hiszel, hogy tudod, hogy téged a többiek miatt nem fog megvédeni, óvni, stb? Egyre jobban nem értem a hívőket...
válasza:Én is hiszek Istenben. Így találom logikusnak.
És nagyon igaznak tartom, amit bemásoltál, kedves kérdező.
Sokan sokat akarunk Istentől, mint egy automatától, de Isten nem automata. Mi mit adunk neki? Kell e nekünk egyáltalán? "Én nem ártottam Istennek" mondják sokan. Vajon Isten is ugyanezt mondja? Nem is gondoljuk mennyit "árthatunk" Neki. És az, hogy történik velünk valami rossz miért Istent vádoljuk miatta? Miért mondjuk, hogy ő tette? Nem inkább hagyta megtörténni? Hagyta, hogy érezzük meg milyen nélküle...Már ha kitiltottuk az életünkből.
Az én életem sem könnyű. Szerintem senkié nem az. De ha kutatsz, meghallgatod Istent is, minden miértre találsz választ. Én találtam a Bibliában. Nem kellett hozzá semmi más, csak hogy nyitott szemmel járjak az életben és felfogjam amit a Biblia ír. Remélem mindenki megtalálja egyszer a reményét bármi legyen is az. Remény nélkül ugyanis a hétköznapok válnak pokollá...pedig az élet szép, csak látni kell, hogy az.
válasza:9:23as vagyok
Az én hitem is volt mélyponton, az első lányom betegen született, ma már jól van, de gyermek nem lehet. Sok mindenen mentünk át az első évben. Kezdve azzal, hogy az orvosok szerint meg kellett volna szakítani a terhességet...
Ezeken végig Isten segített át engem. Ő miatta nem engedtem megölni gyermekem stb. de ez hosszú, valaki érti, valakinek, meg hiába magyarázza az ember.
Én abban hiszek, hogy Isten szeret minket, de ez nem jelenti azt, hogy nincs a rossz, a sátán, hanem olyan mint egy jó apuka. Hiszen a gyermek is elesik, hiába vagyunk mellette, de ott van, és segít felállni. Segít nekünk, mikor padlóra kerültünk, mikor már nem tudjuk miért is vagyunk... és mikor jól érezzük magunkat, akkor segít megtalálni az utat mások felé, hogy rajtunk keresztül tudja az Isten őket is felsegíteni.
válasza:09:49-es vagyok!
Rég olvastam már olyan kérdést, amire ennyire érdekeltek a válaszok, és nagyon tetszik, hogy kulturáltak vagytok anyukák és elfogadjátok a mélységes hitet és az Istenben való nem hitet is, és nem szapuljátok egymást.
Az én életemben is rengeteg mélypont volt, és van is. Sőt!!!!!!!!! Édesanyám beteg, nagyon beteg. Régen nagyon vallásos volt, majd eltávolodott, majd most ismét a jó Istenhez menekült. Ő is, és többek is imádkoztak érte. Én is mindig, hogy adjon neki erőt, megnyugvást, békét az Úr. Nem javul az állapota. Tudom, hogy oka van, és terve van velünk az Istennek. Néha borzasztó nehéz elfogadni a történteket, de én is osztom azt, hogy a rossz dolgokat nem ő teszi, ő csak hagyja, hogy megtörténjen. Kegyetlen világban élünk, tele van rosszal, rossz emberekkel, gonoszsággal és ez nem lesz jobb.
Volt idő amikor nagyon érdekelt, és nagyon sokat olvastam a stigmákról, stigmatizáltakról (Jézus sebeit viselő személyek). Itt van például assisi Szent Ferenc. Mélyen vallásos volt, mégis szörnyű fájdalmakkal viselte az Úr sebeit, és borzasztó látomások gyötörték. Ajándéknak tekintette. Tudom, hogy ez ellenkezik a nézetemmel, hisz ha az Isten egy mélyen vallásos embert ilyennel "büntet", "áld" meg, akkor jogos az amit a benne nem hívők gondolnak. Milyen az Isten ha ezt teszi azzal, akit szereti Őt?
Jogos.........azonban hiszem, hogy gyötrelmeink, örömeink ellenére valamire hivatottak, kiválasztottak vagyunk. Mindennel terve van velünk a jó Istennek. Meg kell tanulnunk elfogadni és értékelni azt amink van. Boldognak lenni minden percben, mert holnapot már lehet nem éljük meg. Sok fontos dolgon átsiklunk nap, mint nap, pedig ezek a dolgok jelek, ajándékok. A nehézségeket, fájdalmakat hátra kell söpörni, és a jóra kell koncentrálni. A rossz dolgok megrontják, megkeserítik a mindennapokat. Nem tudom Édesanyám meddig lesz velünk, és minden reggel gyomorgörccsel hívom, és rettegek, hogy hallom e még hangját, de próbálok minden pillanatnak minden szónak szívből örülni amit vele tölthetünk. El kell fogadnunk a sorsunkat, mert ez bizony irányítás alatt van, és teljesen mindegy ki minek hívja.........én Istennek!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!