Van itt olyan anyuka, akinek házassága, kapcsolata veszélybe került az első gyermek születése után? Mi történt veletek? Helyre álltak a dolgok?
A 24 évesnek üzenem:
minden ok,volt mig meg nem született a baba,vártuk nagyon,addig kivánni se tudtam volna jobb párt magamnak,de egy gyerek születésével sok pasi megváltozik...
első voltam..
ui:szerinted ha tudom h ilyen lesz,szülök neki???
24 vagyok!
Elsőnek írom:
Azért írtam hogy nem akarok senki felett pálcát törni!És ne haragudj ha megbántottalak vagy bárkit megbántok, tényleg nem ez a célom...
Nálad akkor ez más volt...De mesélek egy sztorit:)
Volt egy ismerősöm,majd 5 évig szenvedtették egymást a barátjával!Annyira sz*r volt a kapcsolatuk hogy el se hiszem hogy lehetett ezt majd 5 évig húzni!Összeköltözés volt egy év után,eljegyzésig már nem jutottak el!A csaj már babát akart 2-3 éven belül,a srác még véletlenül sem!"Állandó" veszekedések...
Akkora mérföldkő volt köztük a fontos kérdésekben(gyerek,lakás,stb stb)hogy ilyet látva csak pislog az ember!Millió meg egyszer leültem vele hogy gondolja át az eljegyzést,az esküvőt a gyerek csinálást meg pláne!Nem,hajthatatlan volt,ő igen is a pasival akar meghalni,ő igen is tőle akar gyereket!Bármit mondhattam,bármivel érvelhettem nem számított!Erre a pasi megvette a gyűrűt nagy nehezen(a csaj toporzékolt érte egyfolytában 2 éven keresztül),3 hónapig tárolgatta a srác aztán most karácsonykor lett volna az eljegyzésük,de 2 nappal előtte rájött hogy ezek alatt az évek alatt nem változott semmi és ő nem ilyen életet akar magának aztán angolosan távozott!:)Itt van a kérdésem...hogy lehet ilyen végtelen hülye egy nő?Hogy nem veszi észre hogy semmi sem oké?Ráadásul számtalan példa lóg az orra előtt a barátnői által,és a szájába is rágtam nem egyszer,de le se sz*rta!Ha gyerekkori traumából fakad neki a beteges ragaszkodás akkor kezeltesse magát ne gyereket szüljön!
A srác elég magának való pénzéhes típus,bár elég segítőkész,a csaj egy párkapcsolat függő személyiség nélküli ember,aki képtelen volt felnőni bármiféle feladathoz is 5 év alatt!Ez volt az egyik történet,de sajnos nem az egyetlen!
Körülöttem olyan lányok szülnek akik abszolút nem mérlegelik hogy milyen a kapcsolatunk...vagyis csak azt látják amit látni akarnak belőle,aztán nagyokat pislog hogy mi történt mikor apu lelép egy másik nővel vagy épp nő nélkül!
Hallottam olyanról hogy szerette a pasi,érzelmileg odaadó volt,csak épp játékgépezett mint az állat,és olyan szinten művelte hogy elment babakocsit venni és bele verte a gépbe az árát!Volt egy másik akit le se szart a faszija...többet volt máshol mint otthon a terhes feleségével aki már a cipőt sem tudta felhúzni a nagy pocijától!
És sajnos ez csak 3 példa a millióból!És nem értem hogy ilyen dolgok hogy fordulhatnak elő!Nem hiszem el hogy nem látja terhesség előtt hogy kinek fog egy életet ajándékozni!Vagy ha nem is látja mert a szerelemből ki se lát,legalább terhesség előtt mérlegelje át a dolgokat vagy kérdezzen meg egy barátnőt vagy akár egy pszichológust vagy nem tudom!Sajnos sok nő van aki a gyerekkel majd azt hiszi hogy az addig sem épp példa értékű kapcsolatát hiphop meg változtatja!Ezért szülni szerintem meg több mint szánalmas!
És felnőtt emberekről beszélünk,akik elvileg agyilag is toppon vannak,hisz gyereket akarnak vállalni,nevelni!És nem hiszem hogy az első kapcsolatukat élik meg,szóval ott a tapasztalat és mégis bevállalják egy szar kapcsolatra!:S
Én még "csak" 24 éves vagyok,nagyon régóta szeretnék babát,és én is max 26 éves koromra már szeretnék terhes lenni,DE,én millió százalékig biztos akarok lenni abban hogy olyan körülményekbe fogom bele szülni,mind anyagilag,mind párkapcsolatilag amit én megálmodtam!És ha ez nem lesz meg 26 éves koromra hiába akarom azt a gyereket nagyon,akkor addig várok még nem lesz oké miden!Lassan kezdem azt hinni én gondolkozok hülyén és simán buli szingli anyukának lenni!:S....
8.04-es vagyok.
Biztos, hogy olyan kapcsolatba nem szabad szülni, ahol már az elejétől nincs egyetértés és állandóak a veszekedések, ebben teljesen egyetértek.
Én sem tettem volna ilyet.
De azt tényleg nem lehet tudni, hogy 5-10 év múlva is ugyanolyan egyetértés lesz-e a felek között, tényleg annyi minden történhet, amit nem lehet előre látni.
Az anyagi helyzet is labilis a mai világban, nem lehet tudni, hogy mit hoz a jövő, ha most rendben mennek is a dolgok!
Jaaaj Istenem...most ne a szóhasználaton lovagolj már légyszíves ez az egyik,a másik meg az hogy az embernek a személyisége azt hiszem 21 évesen már "véglegesen" kialakul!Szóval aki 21 évesen mit tudom én mondjuk úgy gondolja hogy nincs isten vagy épp az hogy neki a barátnője mindig is első számú lesz,azt 30 évesen is úgy fogja gondolni HA kifejlődött a személyisége!Aki 25 évesen a barátnőjével nem foglalkozik eleget és nem ő az első hanem a kocsma vagy épp más dolog az 30 évesen sem fogja másképp gondolni!Szóval arra akarok kilyukadni hogy akihez én 25 évesen hozzá megyek nem hiszem hogy olyan sokat fog változni hogy elváljak tőle!Persze változni mindenki változik,de nem hiszem hogy annyira radikálisan hogy válás legyen belőle egyik pillanatról a másikra!DE ha mégis akkor gondolom csak volt ott olyan probléma 25 évesen is amit már 30 évesen nem tudott tolerálni a másik!És igen,a kommunikációhiány az oka mindennek,nem külön a nő sem pedig a férfi hibája csak!
Az meg hogy ki bánta meg a szülést így hogy már nem édes hármas az édes hármas az meg mindenkinek az egyéni döntése,nem is ítéli el senki emiatt!
De én kérek elnézést hogy én teljes családban nőttem fel és nekem igen is fontos (lehet már betegesen is) hogy az én családom is majd teljes legyen és ezért ha kell bármit megteszek és szétanalizálom a kapcsolatomat mielőtt fejest ugrok akármibe is!Ez problémát jelent?:)
Persze hogy van olyan dolog,de ez már nagyon a két véglet h műtét,meg minden egyszerre megy tönkre...ez persze hogy szétzilál egy családot,de én nem erről beszélek!
Hanem arról a részéről amikor a nő felelőtlenül egy elejétől fogva sz*r kapcsolatba csinál gyereket!Arról aki le se sz*rja hova szüli a gyereket,lesz e rá pénze stb stb!Tudjátok gondolom hány ilyen van?!
Sajnos/szerencsére nem egy kapcsolaton vagyok már túl és nekem senki ne magyarázza meg hogy nem látja a párján hogy nagyon nem egy húron pendülnek!Igen az ember nem tökéletes és hibázik is rengeteget!De azt amit én 18 évesen eltűrtem vagy 20 évesen nem vettem észre hogy probléma azt már most kapásból kikerülöm,(és nem azért mert megváltozott a személyiségem hanem mert tudom hogy nem ezt akarom a jövőben,csak 18 évesen még elbohóckodik vele egy darabig az ember)!És ezért nem értem hogy a francba nem veszi észre egy felnőtt tapasztalt nő hogy nem a kellő emberrel "pocsékolja" az idejét!Ha meg nem tapasztalt és nem reális akkor meg nincs ott az ideje egy gyereknek sem szerintem akármennyire reszket érte!A baj ott van,nem csak úgy pikk-pakk jön elő!Az előző sztorim amit leírtam simán alátámasztja!Érted?
Amúgy meg igazatok van,sok minden befolyásolja az embert és ez kihat a párkapcsolatára is!De mi hál istennek ilyen fiatalon annyit szorultunk meg szorulunk az életben hogy jobban megbecsüljük egymást és jobban támogatjuk is mint sem holmi munkaelvesztés vagy pénzhiány elszakítson egymástól minket!:)A gyerek meg még ezért várat magára,nyilván nem szülöm bele a pénztelenségbe hogy utána az legyen a vége amiket sajnos sokan írtatok!:S
Akiknek egy perc alatt ment tönkre az élete,azoknak remélem minél hamarabb helyre jön és talán jobb lesz mint valaha volt!:)
Első vagyok:24 évesnek írom-
(írj privit ha gondolod,csak jelezd itt mert ritkán nézem azt a postafiokot)
nem bántottál meg egyáltalán,csak leirtam mit gondolok,csak sajna írásban ne igazán tudjuk visszaandi a hangsulyt ahogy mondanánk
Igen van mikor egy csak elvakultan szeret egy srácot és nem látja a valóságot,de az ellenkezőjét is láttam már...(én is voltam ilyen elvakult,de nem abban a kapcsolatomban ahol a kisfiam született)
Amikor a férjemmel összejöttünk én 16 voltam és ő 17 éves volt.Tini szerelem mondhatni.Voltak kisebb szakítások,de utána annál jobban szerettük egymást.Sok mindenen átmentünk az elmúlt 13 évben,pénztelenség,betegség,halál eset és még sok szerencsétlenséget említhetnénk,de mindig mindenben kiálltunk egymás mellett együtt átvészeltük.1,5 éve döntöttünk úgy,hogy hivatalossá tesszük a szerelmünket és összeházasodtunk.A babát már esküvő előtt megbeszéltük 2 évvel,hogy szeretnénk,de csak esküvő után jött össze.Leírhatatlanul boldogok voltunk és meg sem fordult a fejemben,hogy én valaha egy 5 hónapos drágasággal egyedül leszek itthon és azon aggódom,hogy a férjem mikor hagy el minket.Ő ugyan azt mondja,hogy semmit nem jelentett és nem is érti miért tette,de így még jobban nem értem mi van.Fontos a kommunikáció az biztos,de most egyenlőre nem tudom őt 100%ig meghallgatni,mert most még túl negatív vagyok.Két hét múlva jön haza addigra talán lehiggadok.Nem akarom eldobni a házasságom,de most nem fogok harcolni,úgy érzem ez nem az én dolgom.Eddig én harcoltam és benyeltem dolgokat,ez már nem megy.Miért mindig mi legyünk megértőek és megbocsátóak? Bezzeg,ha én tettem volna....tyűűűű.
24 éves leányzónak írom,hogy értem a gondolkodásod,mert én is így álltam hozzá a páromhoz,és hidd el tudom kinek szültem.Tökéletes volt minden,és a mostani dolgától függetlenül a férjem minta apa és biztos pont az életünkben.Nincs olyan férfi vagy nő,aki ne lenne mély ponton az életében min. egyszer és elképzelhető,hogy nem tudja kezelni a helyzetet és hülyeséget csinál,de ezek nem olyan dolgok,amiket ne lehetne megoldani.Nálunk több ilyen mély pont is volt és valószínű,hogy ezen is túl leszünk,de most még fáj nagyon és rossz érzés.
Köszönöm,hogy leírhattam nektek és elolvastátok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!