Csak nekem van olyan hülye gondolatom, hogy a babák tehetetlennek érzik magukat?

Pedig jobban jársz, ha "csak úgy" lerakod! Hozzá fog szokni, h mindig kézben van és akkor jajj Neked!

Jó dolog, ha néha melléülsz/állsz/... és játszotok, tornáztok, de ha mindig ölbe veszed, egy idő után egy percet sem lesz el nélküled!

Én beraktam a játszószőnyegébe a kicsit, és szuperül elvolt a lelógó "barátokkal", amíg pl főztem, takarítottam.

Este pedig fürdünk, eszünk, összebújunk, majd szépen megy a kiságyába aludni. Meg kell tanulnia, h az ott az ő helye, és este igenis aludni kell.

Én megsimogatom, mondok pár kedves, megnyugtató szót, aztán hagyom pihenni. Soha nem sír, egy darabig még szórakoztatja magát, aztán elalszik. Reggel mosolyogva ébred.

Persze lehet, h szerencsém van, mert itt sokszor olvasom, h másnál ez nem ilyen egyszerű.

Mindegy, én azt mondom, kösd le a figyelmét, ha úgy látod, h unatkozik, de ne kapkodd fel! Ja, és nem tehetetlenek, 10 hetes babának már adhatsz vmi színes figurát, meglátod, érdekelni fogja! És persze napról-napra ügyesebb lesz, megfogja, beszélget neki,...

Én is így voltam, most 9.5 hós, és semmit nem tudok tőle csinálni csak akkor amikor alszik!

A sógornőm mindig mondta, hogy ne vegyem fel az első nyikra mert ezt szokja meg. Nem hallgattam rá, de bevallom, igaza lett.

Problémás, köztük koncentrációproblémás gyerekekkel foglalkozom. Nagyon sokszor probléma az, hogy a gyerekek nem tanultak meg egyedül lenni, egyedül elfoglalni magukat, megszokták, hogy mindíg "foglalkoztatják" őket, nagyon sokszor ráadásul úgy, hogy nem hagynak időt elmélyülni egy játékban, problémamegoldásban.

Régen az anyáknak nem volt idejük ennyit foglalkozni a gyerekekkel, ma egy kicsit túl sok idő jut rájuk.

Sajnos ez az anyai viselkedés - nem rólad írok, hanem általánosságban - egy teljes kimerülés után gyakran átcsap az ellenkezőjébe, amikor a gyerek idegesíteni kezdi az anyát.

10 hetes a babád, nagyon az elején vagy. Ringasd, foglalkozz vele, de hagy neki saját magára is időt. Egyenlőre neked ő nagy csoda, legszívesebben minden idődet vele töltenéd, de ez neked fontos és nem neki.

Ha odafigyelsz rá - és nem csak saját érzéseidet figyeled - úgyis meglátod mikor van rád szüksége.

De ne legyen lelkiismeretfurdalásod és ne akarj feltétlenül mindent tökéletesen csinálni, mert az úgysem sikerül (és nincs is rá szükség) és nagyon belefáradhatsz. Élvezd a babázást!

10.22 válasz adója, ha elolvasod!

Ugyanez a problémám, mint a kérdés feltevőjének. De könyörgöm hogy foglalja le magát? Már annyi mindent megvettünk, de tesz rá, nem érdekli. Segíts valami konkrét tanáccsal. Amit leírtál annyira igaz rám. Néha úgy érzem ebbe beleőrülök.