19 hónapos babátoknak reggel ölbevéve adjátok a tejet?

Enyém 2 éves múlt, de IGEN, én tartom a kakaós üvegét reggel és este. Tudja egyedül is fogni, mert nem nyomorék, de ölbe veszem, babusgatom és fogom az üvegét. Kb ennyi, amíg engedi, hogy ölbe vegyem, és IGEN, ezt ki is használom.

Páran hogy kiakadtok, hogy az anya fogja a gyerek üvegét, nem is értelek titeket. Ettől ezek a gyerekek még nem bénák!

Ez nekem is fura, az én kisfiam kb 6 hónapos kora óta nincs ölben cumisüvegezés közben (4 hónapos koráig tudtam szoptatni) és kb 7 hónapos kora óta nem tűri, ha fogjuk neki az üveget. Most már megy, varázsitatóból iszik napközben, kiszolgálja magát, a reggeli-esti tápszert meg fekve, vagy a hordozójában ülve issza meg egyedül. A héten volt egy éves.

De ha nektek így jó, vedd ölbe, csak hagyd, hogy ő fogja az üveget.

No akkor jöhetnek a felháborodások :)

22 hónaposom hajnali fél6-kor issza a reggeli kakaóját (ragaszkodik a kakaóhoz én is nagy kakaós vagyok egyébként). S mivel utána visszaalszik 8-ig az alábbiak szerint megy.

Félkómásan bekiabál a bébiőrbe, hogy anyuka kakaó. Anyuka ugrik fel, elkészíti. Be a szobába, ahol legalább két alkalommal rálép belerúg valami kacatba ami elvileg el volt téve este. A kicsi belebújik az ölembe, félig fekszik félig ül a hátát fejét én tartom. A szeme ép csak rebben.

Ha éberebb akkor megfogja a cumisüveget ha nem akkor én itatom. Kiszívja, böfizik és már fordul is vissza az ágyába tentézni. :)

Cumisüvegből issza születésétől fogva tápszeres volt. Én hagyom. Igényli az ölelgetést, és addig jó amíg szereti :) én legalábbis nem fogom "ridegtartásra" ítélni, csak mert már nagyobb és nem szokás.

Ismét 13.19-es vagyok. Én azért csinálom így, mert kisfiam már nem hagyta, hogy az ölemben tartsam őt. Illetve este, mikor kiszáll a fürdőkádból, már mondja, hogy tejet, és muszáj volt neki odaadni az üveget, hogy megihassa a tejcsijét. Így legalább addig normálisan be tudjuk pelusozni, fel tudjuk öltöztetni, és nem üvölt, csak iszik. A reggelinél meg szintén így alakult, hogy már nem maradt meg nyugton az ölemben, ha leültem vele a fotelbe, akkor le akart mászni a karjaim közül hálózsákostól, cumisüvegestől. Így a pelenkázón fekve viszont nyugodtan megissza, én meg addig felöltöztetem legalább.

És senkit nem nézek le azért, mert még úgy csinálja, ahogy pár hónappal ezelőttig mi is. Sőt, csak irigykedni tudok, hogy vannak még másoknál ilyen meghitt pillanatok. Nálunk sajna egyre kevesebb, mert a fiatalúrnak minden más fontosabb annál, minthogy az anyucijával összebújjon pár percre. :)