Már csak én vagyok ilyen "maradi"? Tényleg így kell lennie? Miért veszett el a "család"?

Ja és amiről ti beszéltak, hogy sír a gyerek, nem szállok ki, mert itt hagysz- nem az a kategória. Ez pont a ti gyereketekkel fog előfordulni.

amelyik gyerek a nagyszülőkkel jól meg van, nem sír, mert miért sírna?

És nem rémisztgetésképp, de szeptember még messze van és pont a múltkor kesergett itt egy anyuka, hogy az utolsó hónapokat kórházban kell töltenie, apuka ennyi időre nem tudja kivonni magát a munkából, mi lesz a nagyobb gyerekkel, mert soha nem bízta a nagyszülőkre, most pedig hosszú ideig ott kell lennie, mert más nincs, Vagy ti a férjetekkel együtt vagytok GYES_en, GYED_en, így könnyen megoldható, hogy otthon maradjon?

Az egész megint abba az irányba ment el, hogy a kérdezőt fikázzák (már bocs) azok, akik magukra veszik a kommentben írottakat. Szerintem egyáltalán nem beszél össze-vissza, és nem zavarodik bele abba, amit mond, csak nem azt mondja, amit egyesek hallani szeretnének! A szűk család bizony apa, anya és a gyerek/ek. A nagyszülők is a család részei, de nem a szűk családé! Van aki rájuk bízza a gyerekeit, van aki nem. De szerintem elég nagy probléma az, ha valaki 1-2 hónapos baba mellett nem tud lemondani a szórakozásról, és ennek kedvéért lepasszolja a gyerekét. Magamnak/magunknak szültem, nem a szüleimnek és nem az anyósoméknak. Szórakozza ki magát az ember, mielőtt családot alapít. És most nem azt mondom, hogy ne menjen soha sehová az, akinek gyereke van, de néhány hónapos baba mellett???? Én speciel örülök, ha alhatok 5-6 órát egyhuzamban, 4,5 hónapos kislányom mellett, nem bulizni vágyom!

És igen, kedves kérdező! Pont emiatt az önzőség miatt kezd kihalni a család modell. Sajnos.

Én nem gondolom, hogy elveszne a család fogalma azért, mert egy vagy kéthavonta egyszer a nagyszülők altatják a fiamat, mert a párommal kettesben megyünk valahova, barátokhoz, akár házibuliba szintén gyerekes szülőkhöz, akik szintén a nagyinál alszanak. Nem gondolom, hogy elveszne a család, mikor mi is általában együtt megyünk 3-an akár bevásárolni, játszóra, kirándulni, a nagyszülőkhöz is látogatóba, de wellnesshétvégére nem fogom vinni a fiam, mert oda azért megyünk, hogy végre ne anyának hívjon a párom, és én ne apának hívjam őt. Azért mert van egy legfontosabb személy az életünkben (a fiunk) még meg kell maradnunk házaspárnak is, mert ha ez megdől, akkor aztán tényleg fuccs a családnak. Nem gondolom, hogy le kéne szólni azokat a szülőket, akik így élnek. Ettől még mi is szerető család vagyunk, és állítom, hogy több a harmonia egy ilyen CSALÁDban, aki néha (ahogy te írod) lepasszolja a gyerekét, mint akik nem, és csak a vitákból áll a beszélgetés a szülők között (tisztelet a kivételnek).

Ugyanúgy, ahogy mi is elfogadjuk, hogy te nem adod másnak a gyereket, te is fogadd el, hogy van olyan CSALÁD aki igen. Semmi jogod azt mondani, hogy ezzel eltűnik a család fogalma.

És ha a születésnapjára a gyereknek meghívod a szűk családot, akkor adsz meghívót apának és a tesónak?

És miért baj az, hogy én a szüleimet, párom szüleit illetve testvéreinket is a szűk családba sorolom.

és szeretnék majd a gyerekeim szűk családjába is beletartozni? És nem akarom elengedni gond nélkül és többet távoli családtagként szemlélni életét, mert neki lesz egy szűk családja.

Mondjátok, miér kell itt mocskolódni? Nem mindenki akarja leadni a gyerekét, másnak meg így a jó! Ennyi... nem vagyunk egyformák! Én most, 40 évesen tudom igazán értékelni, hogy milyen jó is, hogy amennyi időt csak tudok, együtt tölthetek a kicsi lányommal. mivel ő sokáig szopizott, így addig fel se merült, hogy bárkinél ott maradjon. Ha utaztunk, jött velünk pici kora óta. Viszont: anyuékhoz hetente 2-3x megyünk. Imádja őket... Anyósomhoz én nem járok, de apával ők mennek. A kicsi ott is jól érzi magát.. nincs egyik nagyszülő se kizárva az ő életéből azzal, hogy nincs rájuk bízva. Anyósomra nem, de anyura tudom, hogy bármikor rábízhatnám, de egyelőre nincs is rá szükség. a 3 nagyot se hagytam ott nagyon egyik nagyszülőnél se, mégis nagyon jó a kapcsolatuk.. sőt4 él az én nagymamám és a gyerekeim hozzá is szívesen mennek.. Amikor én kicsi voltam minden évben 1 hétig nyaraltam a nagymamámnál a testvéremmel és az unokatesókkal... Fantasztikus volt! De csak bizonyos kor után... kb. 6 éves lehettem, mikor először mentem.. Akkor már élveztem!

Szóval ne törjünk pálcát mások feje fölött, ha nem úgy csinálja, ahogy mi! De higgyétek el, nagyon gyorsan eljön az az idő, amikor már nem mi leszünk a gyerekeinknek a legfontosabbak' Akkor lehet, hogy rájövünk, milyen jó lett volna többet együtt lenni... Az, hogy egy gyerek nem alszik máshol rendszeresen, még lehet nagyon-nagyon jó kapcsolata a teljes nagy családjával...