Már csak én vagyok ilyen "maradi"? Tényleg így kell lennie? Miért veszett el a "család"?
Többször olvastam már, hogy a gyereket minél hamarabb le kell passzolni a nagyszülőnek, hogy szokja más társaságát is, meg, hogy ÉN illetve MI(férj feleség)kikapcsoljanak gyereket leadni stb..
Én ezt valahol nem tudom felfogni, amikor megszületett a kislányom lassan 18 hónapja MI egy család lettünk és csakis ebben tudok gondolkodni, meg nem fordulna a fejemben, hogy csak azért lepasszoljam, hogy szórakozzak, illetve kettesben legyünk a férjemmel, szerencsére a férjem is így gondolja, összebújva figyeljük ahogy játszi, és egy mp.-ről sem szeretnénk lemaradni, tehát család vagyunk, nem gondolom, hogy nekünk a gyereket itthon hagyva kellene szórakozni, nyaralni mennünk, mert már egy család vagyunk.
Engem is így neveltek soha nem voltunk lepasszolva nagyihoz pedig 3-an vagyunk(nem lehetett könnyű)mégis jól szocializált 2 szakmával 1 diplomával, egy nyelvvizsgával rendelkező talpraesett NŐ , ANYA lett belőlem, soha egyikünk sem volt Anya szoknyája mögé bújó félős valaki, de a család biztonsága ott volt mögöttünk.
Ha dolgom van Apa vigyáz a kicsire, ha tehetjük együtt megyünk, ha végképp nem jó sehogy próbálom alvásidőben intézni a dolgokat, addig nagyi vigyáz rá, minél kevesebbet vegyen észre a hiányomból, mégis barátkozó talpraesett kiscsajom van.És hamarosan jön a tesó is így már 4-esben gondolkodunk, így vagyunk egy család.
Szerintem pont azért olyanok a mai gyerekek amilyenek, mert a szüleik csak magukban, és nem családban gondolkoznak, és ez szerintem nagyon hiányzik a mai világbol.
Nem megsérteni akarok senkit, megértem a másik oldalt is, és nem egy ősanya vagyok, csak szeretnék a gyermekem mellett lenni amikor szüksége van rám, mert nagyon-nagyon gyorsan felnőnek, és akkor már hiába szeretném az időt visszaforgatni nem lehet.
válasza:Én is furcsállom a kérdezőt. Miért "veszett el a család?" teszi fel a kérdést, közben meg ő az, aki nem adja meg a gyerekeinek a nagyszülőkkel töltött boldog órák,napok,hetek érzését.
Mi sokat voltunk a nagyszülőknél gyerekkorunkban, és a lányaim is sokat vannak náluk, de nálunk ez így természetes. Nem is szeretném ha másképp lenne.
válasza: válasza:ARANY KÖZÉPÚT.
Kár hogy kevesen ismerik. Én odaadom anyukáméknak a babámat, 3 hónapos kora óta, ha pl. bevásárolunk, de bulizás kedvéért még nem, azzal még megvárom amíg végigalussza az éjszakát mert néha még felkel éjjel és arra vágyik hogy álomba simizzem őt :) (8 hós és már nem szopizik, de nem szeretném ha anyukáméknak kéne felkelniük éjjel hozzá :)) Ráadásul nem tudnék kikapcsolóan táncolni mert hiányozna.
De ha vásárolunk, vagy kettesben megyünk sétálni egyet, akkor örömmel adom anyuéknak mert imádják egymást :)
válasza:oFF LESZEK, BOCS! Az, hogy az unoka tudja-e a nagyszülei születés-én névnapjának a dátumát, nem azon múlk, hogy ott van-e hagyva náluk! A férjem pl. 6 hónapos korától egész heteket töltött a nagyszüleinél, míg óvodás nem lett, csak hétvégére vitték haza. mégsem tudta egyik dátumot se. A gyerekeim, mint írtam, soha nem aludtak picinek se anyósnál, se anyuéknál.. mégis mind a 3 nagy tudja ezeket. Az ilyesminek a megtanítása a szülőn múlik. Ha neki fontos az, hogy felköszöntse a szüleit, a párja szüleit, akkor a gyerekek is ezt szokják meg.
Van egy ismerősöm, fiatal anyuka... A kislánya 2 hónappal idősebb az enyémnél. Nem volt még 2 hónapos a kicsi, amikor már péntek délutántól hétfő reggelig leadták az épp ügyeletes nagyinak, körinek... Persze, azok nagyon örültek neki... na és a pici? Nem egyszer jött a szomszéd (ők a keresztszülők), hogy menjek már át, nézzem meg, ugyan miért sír a pici... Anyuka max. egy telefont eresztett meg a hétvégén, hogy megkérdezze, minden rendben van-e.. Most már elmúlt a kislány 2,5 éves, lassan 3, de ki se akar szállni az autóból, ha ideérnek... nehogy itt hagyják...
14:55 -ek
Örülök, hogy még van ilyen is.
Mi is ugyanígy voltunk, én is tudom mikor van a nagyszüleim szülinapja, mi is valamikor 6 év körül ott akartunk "nyaralni"aztán lefekvéskor persze jöttek értünk anyáék, mert haza akartunk menni:)
Pont ezeket nem értem amit itt is kapok, hát nem mi 4-en vagyunk 1 család? :)
Gratulálok a pocaklakóhoz a miénk szeptember 3-ra várható:)És neki is ott fogok lenni minden pillanatánál:))))
15:05
Sajnos én is tapasztaltam ilyet közeli rokonnál, és nagyon megsínylette szegény gyerek, Ő is már a kocsiban ordított, hogy"nem akajok kiszállni mert itthagysz" no komment
válasza: válasza:14:55 vagyok ismét.
Én szeptember 21-ére várom. :D
Nos én úgy érzem,hogy nekem ez az aranyközépút.Soakt vagyunk a mamáknál,de még nem kell vigyázniuk rá.Ha ki akarok kapcsolódni,azt a gyerekkel fogom tenni.Nekem az nem pihenés,szórakozás,ha azon agyalok,hogy mi van a lányommal,pedig tudom,hogy jó kezekben van.Úgy is nyugisabb pár vagyunk,akik szeretnek sétálni,kirándulni és ide bármikor jöhet a gyerkőc is.Laza típusnak tartom magam,aki nem ugrik egyből,ha a gyerek elesett,de ennyire mégsem.Lesz ideje a gyerek-nagyszülő kapcsolatnak bőven még később.
De mint mondtam mindenki más és mindenki másképp látja szórakozást,pihenést és a gyerek nevelést.Ezért nem kell senkinek sem másnak esni,hogy a család miből és kiből áll.
válasza:Figyelj, össze vissza beszélsz és egyre jobban belezavarodsz.
"Ha dolgom van Apa vigyáz a kicsire, ha tehetjük együtt megyünk, ha végképp nem jó sehogy próbálom alvásidőben intézni a dolgokat, addig nagyi vigyáz rá, minél kevesebbet vegyen észre a hiányomból," Ez a mondatod kicsit sem utal arra, és nem is érthető úgy, hogy te arról az időről beszélsz, mikor kikapcsolódnál, vagy nyaralni mennél---szó szerint, ha dolgom van--
És kicsit sem érthető úgy, hogy egyébként az alvási időn kívül (szigorúan hozzátéve, ha már másképp nagyon nem megoldható) vigyázna a gyerekedre vagy töltene kettesben! a gyerekeddel időt bárki is a férjeden és rajtad kívül.
Ja és, maradi?????????????, miről beszélsz? Hiszen régen több generáció élt együtt, teljességel elképzelhetetlen volt, amiről te itt beszéltél. Anya, apa gyerekek, csak mint család. A maradi és a régi kor pont az, hogy a család összes tagja részt vett a gyerek életében, ez volt a több generációs családmodell. Menj végig egy falun, nézd meg hány hatalmas ház van, elárulom, nem anya-apa-gyerekek éltek ilyen házban, hanem ezek ún többgenerációs házak, ahol generációk együtt éltek szó szoros értelmében.
válasza:Nézd. Ha a gyerek nem akar menni a nagyszüleihez, akkor úgy gondolom, nem is kell "erőltetni". Ott nyilván van valami feszültség. Ahogy valószínűleg nálatok is, hiszen nálad a nagyszülők nem tartoznak bele a családba. Ez sajnálatos.
Egyébként belegondolt valaki abba, hogy mi lesz, ha 20-30 év múlva mi leszünk a nagyik? És a menyünk majd kirekeszt a gyerek életéből, csak akkor vigyázhatunk rá, ha alszik, vagy vásárolni megyünk? Hát szerintem meg itt a baj... Ahol normálisak a nagyszülők, igenis, az arany középutat kell keresni, ahogy irta is egyik válaszoló.
Tehát nem a buli kedvéért, és nem Korzikára utazni a gyerek nélkül, hanem igenis, egy-egy délutánra, vagy hétvégére tessék odaadni a mamáéknak azt a gyereket, ha szeretik egymást. Ha te elzárod őt a nagyszülőktől, az a ti szegénységi bizonyítványotok, és a gyerek sem fogja tudni őket "megismerni".
Még jó h nem vagyunk egyformák.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!