Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Babák » Mit tennétek a helyemben?...

Mit tennétek a helyemben? Idegesít a barátnőm kisfia!

Figyelt kérdés

Alapvetően toleráns embernek tartom magam....igazából azért idegesít, mert elég sokat vagyunk együtt, délelőtt-délután is. Amúgy nem zavarna, kinek milyen természetű a gyereke, vagy hogy neveli félre, de már csak ha meglátom azt a kisfiút, ideges leszek, és ezt nagyon nehezen palástolom. Az anyja panaszkodik rá állandóan, ez csak olaj a tűzre. Dióhéjban, iszonyú erőszakos a kisfiú, üti az anyját (17 hónapos, ezt nem írtam), ha nem rá figyel az anyja, egyből visít, de olyan hangon, hogy beszakad az ember dobhártyája, semmi türelme nincs, és az anyja meg csak adja alá a lovat. Nem úgy értem, hogy megenged neki mindent, hanem hogy ahelyett hogy nem törődne a hisztivel, ahányszor csak felnyög a kisfiú, elkezd sopánkodni, hogy jaj édesem ne nyávogjál már, meg mit szeretnél? mondd meg! ami persze pluszban frusztrálja a kissrácot, mert beszélni azt egy szót se, csak mutogat bele a levegőbe. (ami persze nem baj h nem beszél, 17 hósan). azonkívül sztem az is a baja a kisfiúnak, hogy az anyja mindentől eltiltja, "az nem neked való" felkiáltással, ezért is állandóak a nyekergések. jó ez az ő dolga, mit enged neki, de sztem a kissrác egy csomó dolgot nem ismer, nem tud, amit az ő korában már rég tudni kéne, pont, mert az anyja nem engedi neki felfedezni a világot. nem ilyenekre gondolok, hogy konnektor vagy sütő, de mondjuk a képeskönyvben amit elvileg még nem evett mondjuk a ygerek, és rábök hogy az mi, azt mondja, ezt te még nem ismered. ahelyett h mondaná, hogy mondjuk ananász...ez csak egy példa volt, az élet minden területén így van náluk. kicsit így búra alatt van, és sztem ez is zavarja. szóval egyfelől sajnálom, másfelől meg idegesít de nagyon. ja és nem csak az anyját üti, hanem az én kislányomat is, aki meg nem egy verekedős, nem üt vissza max. odébbmegy (mondjuk 8 hónappal idősebb is, jó, hogy nem áll le vele verekedni).

szóval mondom, mindez még nem is zavarna, mert midenki úgy nevel ahogy akar, csak a nagy dózis már idegesít. az én kislányom is egy akaratos , mozgékony fajta, 1 éves koárig nagyon kiakasztó volt, de már helyre jött. :)

a barátnőmet nem akarom megbántani, hogy kevesebbet találkozzunk, de akkor mit tehetnék?

bocs ha hosszú volt.


2011. febr. 3. 13:25
1 2
 11/18 anonim ***** válasza:
Kinél találkoztok, felváltva? Minden áldott nap? Délelőtt és délután is? Nekem anyu az utcában lakik, és hozzá is csak heti kétszer megyek. Elvagyunk itthon, minden napra van program. Amíg élt a dédi, hozzá is mentünk, aztán játszótér, séta, ilyesmi. A ti gyerekeitek még nem is nagyon tudnak egymással játszani, nem sok értelme van erőltetni. Beszéljétek meg, hogy havonta kétszer fogtok találkozni, egyszer te hívod meg őket, egyszer ti mentek hozzájuk és kész. Ennyi elég egy barátnős programból, szerintem. Havi egyszer pedig apukák vállalják el a babákat, akkor pedig mehettek kávézni, vásárolni a barátnőddel:)
2011. febr. 3. 13:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/18 anonim ***** válasza:
0%

Nem értek egyet veletek.

Én igenis értem a szitut.Nálunk ugyan ez van,majdnem!!!

Csak a lányom 17 hónapos a fiú 24.

Állandóan visít,nyafog mint egy kislány,mindent elvesz a lányomtól és folyamatosan ÜTI!

Persze az én lányom egyáltalán nem ilyen.Mindent odaad neki és soha nem bántotta.

Mi is gyerekkori barátok vagyunk és minden naop találkozunk.(pont az előbb tettem fel szinte ezt a kérdést a kisgyerekek témában)

Nem akarom a barátnőmet megbántani ,de ki tudnék futni a világból,a folyamatos nyávogás és az ütlegelés miatt.

És igen,ha meglátom a kiskrapekot a hátam borsózik.Na de a gyerekek is igénylik egymás társaságát.

Én is szeretném tudni hogy kezeljem a helyzetet,de fogalmam nincs.

Tudom hogy mit élsz át és hogy miről beszélsz.Nem hinném hogy bennünk van a hiba,akik türelemmel tűrnek.Persze h ogy egy idő után robban a bomba.Nem lehet ezt szerintem a helyén kezelni.Legalábbis én nem tudom.Már 2 éve ez megy..lassan azt hiszem hogy részemről annyi lesza nagy barátságnak ha anyuka nem neveli meg a gyereket mert nem tűröm hogy az én gyerekemet "félelembe tartsa" a kis pajti.Lassan már tényleg fél,a minden perce odavágok neki stílustól.

Én elhiszem hogy gyerekek,,,na de állj.

A z én türelmem is véges.Pedig egy rettentő toleráns nő vagyok-mások szerint is.

Sajnállak,remélem kapunk valami értékelhető segítséget:)

2011. febr. 3. 13:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/18 anonim ***** válasza:
Ha tényleg ennyire nem bírod elviselni, akkor tényleg nem értem, hogy minek vagy vele ennyit. MOndd meg neki, hogy ma pl. nem értek rá. Menjetek másik játszótérre, menjetek egyedül sétálni, bevásárolni. Szerintem nem nehéz kicsit lejjebb építeni egy ilyen kapcsolatot.
2011. febr. 3. 13:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/18 anonim ***** válasza:

Akinek megér ennyit a dolog, hát csak hajrá. Miért kell erőltetni az ilyen barátságot, ahol a legjobb barátnő gyerekétől borsódzik a hátatok...?!


Egyszerűen nem kell összeragadni ennyire. Azért, mert a barátnődet szereted, még nem biztos, hogy szimpatikus a férje, gyereke, nevelési elve!

2011. febr. 3. 13:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/18 anonim ***** válasza:
72%

Egyrészt megértelek kedves kérdező,másrészt nem.Persze,szükséged van neked is,ahogy minden anyukának legalább 1 barátnőre,akivel megbeszélsz dolgokat,együtt sétáltok,meg ilyenek,de másfelől meg tényleg nem szabadna ennyire beengedni egymást az életetekbe.Ha nem is találkoztok mindennap,smsezzetek,vagy beszéljetek telefonon és mondjuk egy héten 1x vagy 2x talizzatok,amikor játszótérre mentek,vagy vásárolni,sztem ez egy egészségesebb dolog lenne,mint a mindennap de. és du, is együtt lenni.Mikor végzitek el a teendőket,mikor főztők?Nekem is van 1 barátnőm,akivel régebben sokkal többet voltunk együtt,amig 1 házban laktunk,ők a harmadikon,mi a másodikon és akkor mentünk egymáshoz,amikor eszünkbe jutott,meg mindennap sétáltunk együtt,meg ilyesmik és persze jó volt,de engem annyiban zavart,hogy a dolgaimat nem tudtam úgy elvégezni,ahogy szerettem volna,mert olyankor azért nem porszivózhattam,vagy vasalhattam mondjuk,mikor ott volt nálam és ez forditva is igaz volt.Amióta elköltöztünk,csak 1 utcával lejebb költöztünk,nem nagy távolság,sokkal ritkábban találkozunk,de még nem is beszélünk mindennap,mondhatom,hogy romlott a kapcsolatunk.Picit bánom,mert az én fiam és az ő lánya szinte együtt nőttek fel.

A te döntésed,mennyire akarod még szorosabbra fűzni ezt a barátságot,vagy lazitani rajta,de ha olyan jóba vagytok sztem nyugodtan elmondhatod a véleményedet is,mert a barátság arról is szól,hogy elmondjuk a másiknak,mit gondolunk...

2011. febr. 3. 14:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/18 anonim ***** válasza:
55%

Tényleg nem értem miért vagy kiakadva az eddigi válaszokon, mert igazából csak két lehetőséged van ahogy ezt eddig leírták: vagy eltűröd a jó barátság kedvéért, vagy lazítasz a kapcsolaton. Szerintem más lehetőség egyszerűen nincs, mert azt te is leírtad hogy nem fogsz beleszólni a nevelési elvébe, ami helyes is.

Nekem is van egy kislány, a lányom barátnője, aki úgymond nem nőtt a szívemhez, de eltűröm hogy sűrűn itt legyen nálunk, mert tudom hogy ez a lányomnak jó, mert legalább nem unatkozik. Viszont észrevettem, hogy a távolság jót tesz nekünk, mert amikor egy ideig nem jönnek hozzánk és utána megjelennek, akkor teljesen jó hangulatban állok hozzájuk.

2011. febr. 3. 14:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/18 anonim ***** válasza:
Szia!Ahogy mondod az anyuka panaszkodik is neked.Ilyenkor talán tanácsot is elfogad,ha jól időzitesz és nem feltétlen beleszólásnak számít.Én elmondanám neki hogy ne haragudjon meg amit most mondok,de mint kivűlálló csak segíteni szeretnék,hátha beválik.Mindezt a nyugodt beszélgetés szintjén,nem kioktató stílusban inkább tanácsként fogalmazva.Keresnék erre könyvben ,neten példákat.A találkozást szerintem is ritkítani kellene.Remélem segitettem.Sok sikert,én tudom milyen fontos egy jó barátnő.
2011. febr. 4. 12:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/18 A kérdező kommentje:
köszi a válaszokat.
2011. febr. 4. 13:28
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!