Segítség! Mit tegyek, ha anyósom nem ért a szép szóból?

Lányok, ha hiszitek, ha nem, már ezerszer el lett neki mondva szépen... Próbáltunk vele leülni, s megbeszélni. Mindig csak azt hajtogatta, hogy Ő csak jót akar és mi hálátlanok vagyunk. Akármit mondunk, mintha egyik fülén be a másikon kijönne... Nem tudom miért csinálja... nincs benne semmi empátia... Ő azt mondja, hogy már tapasztalt (efelől semmi kétségem) én viszont még nem tudok semmit az életről. Meg, hogy majd ő meg tanít engem mindenre..(holott anyukám ezeket már megtette)

Képzeljétek el, hogy még életében nem evett a főztömből... Mert azt mondja, hogy amit én főzök az nem megfelelő a számára... Eleinte ez is nagyon rosszul esett, mos tmár tojok rá. Régen volt egy időszak, mikor náluk kellett laknunk ( akkor épült a házunk).. Az a pár hónap volt életem legrosszabb időszaka... Majdnem ráment a házasságunk. Odáig fajultak anyósomnak ezek a rosszindulatú dolgai, hogy már-már sértegetett. Én meg el sem küldhettem melegebb éghajlatra, hisz náluk laktunk.. S akármiért szólni mertünk azt kaptuk rá válaszként: Alkalmazkodjunk, vagy menjünk albérletbe. Így történt, hogy az utolsó 2 hetet albérletben töltöttük. Annyit mesélhetnék... Régen olyanokat mondott, hogy nem olyan feleséget szánt a fiának, mint én... de nem szól bele, neki mindegy, hogy kit vesz el a fia. bla bla

Azt hiszem vetélytársnak tekintett... Mindig versengett velem. Ha én töltött káposztát főztem, akkor ő is neki állt... Viszont megkért, hogy fáradjak ki a konyhából, mert ő szeretné előbb elkészíteni (valami kamu ürüggyel h pl. megy valahova időre, ezért sietnie kell). Természetesen, ahogy elkészült, egyből egy nagy tányérral vitte be a férjemnek, hogy egyen az övéből, mert az enyém még úgy sincs kész, illetve ahogy én főzöm az túl fűszeres... (persze a férjem nem evett belőle, azt mondta megvárja az én fűszeresemet :) ezért az anyós még jobban utált)

Tudom, ezek apróságok, de ilyenekkel van tele a hócipőm... :S

Fúú.. hát ez se semmi történet...

Nekem a szemembe mondta. Meg a férjem egyik kamaszkori barátnőjéről áradozott, hogy az milyen aranyos lány volt... (amikor vele járt a férjem, akkor ő sem volt jó, csak most, h már velem van). Így van, él még a férje, de sajnos borzasztóan papucs. Néha Ő is lekiabálja az anyós fejét, de az anyós olyankor csak gúnyosan kineveti. Igazából ő viseli a nadrágot. Az apósom nagyon el van nyomva. Meg, igazából úgy vettem észre, hogy őt nem is nagyon érdekli ez az egész. Azért egy próbát megér... :)

Azt hiszem a megoldás az lesz, hogy először is megmondom neki, hogy ne jöjjön minden nap, csak max heti 1x. Akkor be fogom engedni, s ahogy kezdi a szokásos szekálást, megmondom neki, hogy ezt vagy abba hagyja, vagy haza is mehet. Ha nem hagyja abba, akkor nem fogom legközelebb beengedni. A férjem tudom, hogy nem fogja bánni, mert már Ő is nagyon ki van idegileg az anyukája miatt.