S. O. S fogalmam sincs mit csináljak már élni sincs kedvem?

Kisfiam 3hónapos.Napközben rövid ideig elvan egyedül de inkább az a jellemző hogy sikítozik, ordibál és hisztizik. Egyszerűen képtelen vagyok kitalálni mikor mi a baja. Bármit csinálok semmi nem jó ilyenkor. Képtelen vagyok megnyugtatni. Mintha csak egy idegen lennék a számára nem pedig az anyukája. Ha épp jó kedve van akkor vigyorog meg játszik de nem ez a jellemző. Persze tudom fájhat a hasa is de egyszerűen nemtudom ezt elképzelni a nap 20órájába. Papaverines görcsoldót isszuk egyébként és én is nagyon odafigyelek mit eszek. Napközbe alszik kb 2szer fél órát. Az éjszakák is rémesek ha nagy nehezen sikerül elaludnia hamar felkel majd ujra altatás és így tovább. Háton nemtud aludni mert folyton megijed és rángatja a kezét. Oldalt szintén nem jó. Idáig hason aludt de már ott se tud folyton forgatja a fejét aztán felkel.Kiságyba alszik de oda vettem már magam mellé is akkor még rosszabb volt a hejzet. Mit csináljak? Úgyérzem soha nem lesznek boldog napjaink. Félre ne értsetek imádom őt és a nap 24órájába azon töröm magam hogy hogyan tudnék boldog perceket, órákat, napokat, éveket varázsolni neki. De egyszerűen nem megy. Másnak is ilyen nehéz? Mindenhol azt hallom hogy az első egy két hét nehéz amiíg összeszokik baba és anya de nállunk már eltelt 3hónap. Lehet hogy alkalmatlan vagyok az anyaságra? Nektek hogy ment a kötődés kialakulása? Ennek nem saját magától kéne történnie? Már ott tartok élni sincs kedvem!

Köszönöm ha elolvastátok és próbáltok segíteni