S. O. S fogalmam sincs mit csináljak már élni sincs kedvem?

Stresszes vagy és ezt érzi rajtad a pici.Kérj a családból, baráttól segítséget, házimunkához vagy a picihez, hogy kicsit letudj pihenni, esetleg elmenni sétálni akár a pároddal.

Sok boldogságot nektek

Annyira együtt érzek veled!

Kislányom 3 és fél hónapos, borzasztóan hasfájós, és iszonyatosan sokat sír! Az elején nem is aludt jóformán semmit, csak bőgött és kész. Azt hittem begolyózok.

Nem tudtam boldog lenni, és bármennyire is szerettem és akartam a babát, néha úgy éreztem, hogy visszacsinálnám az egészet! Egyszerűen semmivel nem lehetett őt megnyugtatni, pedig már mi is annyi, de annyi mindent kipróbáltunk!

Még most is sír sokszor, akár órák hosszat. De pár napja mégis sokkal jobb a helyzet. Ha nem fáj a pocija, akkor rendesen tud aludni, mosolyog és hangosan nevetgél. Ekkor egy kicsit feltöltődöm lelkileg, és csak reménykedek benne, hogy ez most már így is marad. (Kop-kop-kop.)

Sokan mondják, hogy türelem, meg az idő majd mindent megold. Hát ettől falra tudnék mászni.

Bárki bármit mond, nagyon nehéz elviselni a több órás (egész napos) ordítást. S a tehetetlenséget! Mert egyszerűen nem lehet rajta segíteni.

S hülyeség, ha azt mondják ne stresszeld magad, mert azt a gyerek is megérzi. Hát...ilyet csak az mond, akinek nem hasfájós, sírós, ordítós gyereke van. Nem lehet ilyenkor nem stresszelni.

Nem tudok neked jó tanácsot adni, csak együtt érezni tudok. S egy kis kitartást küldeni!

Biztos, hogy lesz ez még jobb is.

S nem vagy rossz anya! Babádnak te vagy a legjobb! Csak most még nehéz időszakban van, és ha fáj valamije, akkor az fáj, hiába minden. Ne emészd magad!

Próbáld ki a babamosoly teát, nekünk csak az vált. Mondjuk szerencsések voltunk 2 hónapos kora óta nem hasfájós azóta 9-10 órát alszik éjjel.

Nem lesz ott semmi gond hidd el. :)

Először is, ezzel NEM VAGY EGYEDÜL! Sajnos a babázás sok anyukának egyáltalán nem a rózsaszín köd és öröm és csupa boldogság, mert annyira de annyira kimerítő a baba gondozása, hogy egyszerűen nem marad energiád arra, hogy élvezd... persze az ember általában nem ezt hallja, mert egyrészt az emberek ezt nem hangzotatják, inkább csak a jó dolgokat mesélik, másrészt tényleg nem minden baba ilyen. Az enyém sem, tehát én 100%-ig megértelek! Nekem az segített, hogy először is elfogadtam, az én gyerekem ilyen. Mindenért azonnal sikítva sír, és elég érzékeny, tehát ritka az olyan pillanat, amikor mindennel elégedett, ha épp evett már, akkor unatkozott ha nem volt a karomban, utána már fáradt volt, de elaludni még nem tudott, aztán pillanatok alatt túlpörgött és képtelen volt elaludni, csak feszítette magát, csapkodott, ordított... szó szerint napi 24 órás törődést igényelt, amit egyszerűen képtelen voltam mosolyogva, és türelemmel nyújtani neki, mert én sem vagyok gép...

A suttogó tényleg segíthet, olvasgasd pl szoptatás közben (máskor tudom nincs idő..) Fogj be annyi családtagot segítségnek amennyit csak tudsz. Hétvégén legyen egy olyan éjszaka, amikor te végig alszol (max szoptatni hozza be apa) amúgy ő keljen hozzá fel. minden este, ha apa hazaér menj le boltba, vagy csak sétálni fél órát, csak ki a lakásból baba nélkül.

És a legfontosabb: ne emészd magad! biztos, hogy nagyon jól csinálod, egyszerűen vannak sírósabb, nehezebb babák, a tiéd ilyen, ez el fog múlni előbb utóbb! egyre könnyebb lesz majd! én egy éves korára lettem jobban, akkora már jobban el tudta magát foglalni (amúg ahogy mászik majd már érezhető lesz a javulás) ha szerencséd van, elmúlik hamarosan a hasfájás, és ha nem viseli meg a fogzás akkor már minden sokkal könnyebb lesz (nálunk sajnos az is pokol volt..)

amúgy az én gyerekem dettó ilyen volt 3 hósan, most másfél éves, és nagyon is kötődik, úgyhogy ettől ne félj, az így is kialakul, nem ezzel van a gond!

ha gondolod, nyugodtan írj privit, szívesen dumálok veled, és segítek ha tudok, mert én ugyanezen mentem keresztül, sokszor a mai napig kivagyok... de azért javul a helyzet! :)