Csak én tartom barbár szokásnak az újszülött kislányok füllyukasztását?

Hm, az én babám 2 naposan kapott fülbevalót a kórházban. Nagyon durva és erőszakos vagyok ezek szerint, hogy nem később, pár évesen, amikor már kapálózik, hadonászik, alig lehet belőni neki. Minél kisebb, annál egyszerűbb a füllyukasztás.

Kemény világot élünk. Szar anya vagyok.

Újszülöttként én sajnáltam, ezért 3 hónapos volt a kislányom, amikor kilövettük a fülét. Megijedt a kattanástól, de amúgy semmi baja nem volt vele, nem sírt, nem is fájt neki. A fülbevaló direkt babáknak lett gyártva, nem fémből van, hogy ne allergizáljon. És nem nagy, egy pici pötty az egész.

Én 9 éves voltam, és borzasztóan féltem, mikor kilőtték a fülem, és kb százszor kérdeztem az anyukámat, hogy miért nem csináltatták meg nekem babaként, hogy ne emlékezzek rá? Mi emiatt lövettük ki neki.

Egyébként nem tudom, miért kell túllihegni a témát. Olvastam itt tetoválást meg csiklókimetszést... lányok, ne essetek már túlzásokba...

Mindenkinek jó egészséget kívánunk!

Húúhhaa!!!

Mennyi begyöpösödött,csőlátású anyuka van itt.

Szegény gyerekek.. :)))

Én lányomnak 2 és fél hósan lövettük ki, már a kórházban szerettem volna "túlesni" a dolgon, de itt nem volt rá lehetőség.

Nekem rendszeresen mindenki fiúnak nézte (még rózsaszinben is...) és a fiamat kérdezgették, hogy na szereted az öcsit? :)

Én is úgy jártam hogy 9 évesen lett kilövetve a fülem és én is baromira féltem tőle emlékszem nagyon paráztam.

Addig engem is fiúnak néztek még általánosban is :)

Jó mondjuk rövid volt a hajam, de az meg az úszás miatt muszáj volt.

Az én lányom egyet se nyikkant mikor lőtték neki, de oltásnál se sírt és még a kórházban a születésekpr a vérvételnél és a bcg oltásnál sem volt egy hangja se.

Amúgy meg nekem mostmár van vagy 6 lyuk a fülemben, így tuti vagyok benne hogy ő is akarna már kislányként (amint az akarata kifejlődik) és akkor viszont tuti emlékszik rá, és még fájna is neki.

Én a fülbelövést a védőnőre bíztam, ő csinálta meg pár hetesen. Engem kiküldött a szobából, én jobban meg voltam rémülve, mint a pici. ennek ellenére nem is sírt, és egy másodperc sem volt. Így legalább biztos lehetek, hogy nem cseszi el később az ékszerész.

Könyörgöm, nem kéne ennyit foglalkozni ezzel, agyaljunk már ennyit más, fontosabb dolgon!