Hogy kezeljem 2 évesemnél az "Anyás" korszakát? Fél percem nincs, ha kimegyek kicsit, ordít utánam. Másik is:

Lenne egy másik kérdésem is, hogy szeretném társaságba vinni, vagyis szoktatni már most, hogy amikor majd elkezdi az ovit, tudja azt, hogy nem csak én és a családom létezik. Sajnos ahol lakunk, itt az emberek abszolút barátságtalanok, próbáltam közeledni mindig szép szóval természetesen, de sehogy sem megy. :( Itt mindenki ilyen "magának való". Volt már régebben egy hasonló kérdés, de arra inkább az volt a válasz, hogy a kérdező tegyen valamit, hogy barátságot teremtsen. Nos, én ugyanebben a helyzetben vagyok,és át tudom az Anyuka helyzetét érezni, mert tudom mit is jelent ez valójában.Tehát nem bennünk van a hiba! Nagyon rossz. :( Baba-Mama klub sajnos nincs, az utcák üresek, szóval nem értem az embereket, régen nem ilyenek voltak. Igazából én csak Gyermekem érdekeit nézem, Neki szeretnék jót, de hogyan?! Segítsetek, ki hogy oldja ezt meg? Bébiszitterrel esetleg? Na de az nem olyan, és nincs is rá pénzem, mert van aki 1500-at kér el óránként... :S:S

Várom a válaszokat!