Mi az őszinte véleményetek az abortuszról?

Ez meg milyen kérdés??Itt van egy lány, aki abortusz után lábadozik, lelkileg össze van törve, egy kis lelki támaszra lenne szüksége, ne adj neki ötleteket!!Sajnálom, hogy a picitől vált meg, nem attól az idióta pasijától, már bocs!Hogy kérdezhetsz ilyet???

Miért gondolna öngyilkosságra??Normális ember nem gondolkodik ilyesmin, semmilyen tragédia után.Akinek ez az eszébe jut, az vagy súlyos depressziós, vagy egyéb pszichiátriai eset.De ő nem az!Egyszerűen csak gyászolja a meg nem született kisbabáját, természetes, hogy ki van készülve.Jó, hogy azt nem írtad, hogy szívjál gázt, vagy akaszd fel magad!A hideg ráz az ilyen kérdésektől, és hidd el, durva volt.

ÉN IS, de NAGYON!!!

3 éve hasonlócipőben voltam.8 hónapos kapcsolatból teherbe estem egy olyan férfitől akitől SOHA nem akartam gyereket.Ő kijátszott,hogy terhes legyek.Akkor azt mondtam "megszabadulok" Tőle és a gyerektől is.Szakítottam és elindultam a nőgyógyászhoz abortuszra.Sosem voltam és egy terhességből volt már egy okos ,szép gyermekem.A nőgyógyász elküldött bizottságra és ,kaptam 3 nap haladékot és még aznap kérnem kellett a kórházba műtétre időpontot.Amikor hazamentem megváltozott az életem.Valami megtört és megszólalt bennem.Életemben nem sírtam annyit és a nagylányom velem zokogott.Mindenki azt mondta vetessem el mert 2 gyerekkel egyedül nem fogom bírni.Amikor már úgy éreztem ,hogy szó szerint az idegösszeomlás szélén vagyok és már elfogyott minden könnyem,akkor tudtam talpra kell állnom.Úristen én most mit teszek,hisz megölöm a saját gyerekem ,mert utálom az apját?Másnap visszamentem a és lemondtam mindent fülig érő szájjal.Azóta megszületett a kisfiam 2 éves elmúlt.A mai napig rám jön a sírás ha átölel és megpuszil,hogy mit akartam tenni vele.Valahol ezt Ő érezhette mert gyerektől ennyi puszit ,mosolyt és ölelést szerintem még nem kapott anyuka.Azóta is egyedül vagyunk, nagyon nehéz és sok lemondás,de van két ANGYALOM aki mindent feledtet!!!!!!!!!!!!!

En nem gondoltam az ongyilkossagra, foleg mert ezzel osszetornem anyamat. A pasimat elhagytam. Meg mindig probaltam valamennyire kommunikalni vele, mert senki mas nem tud rola es csak szuksegem van arra, hogy kisirjam magam neki, de abszolut leszar magasrol. Meg ez is rendben lenne, de a halott gyereket sem gyaszolja. Ez faj. Annyi rosszat tett velem es ahogyan ezt a helyzetet kezeli, hogy szinte kezdek felepulni es valahol orulni, hogy megis igy dontottem. Annyira undorodom mar tole. Tudom, hogy nem a gyerek hibaja, mondom 2x jottem el onnan. Biztos vagyok benne, hogy kisfiu lett volna, Robinak hivtam volna, irtam neki egy levelet, melyben kertem, hogy bocsasson meg. Az osszes baratom es anyam is utalja az exemet, mar azert nem akarok senkivel sem beszelni errol, mert biztosan mindenki azt mondana, hogy jol dontottem! Es en ezt soha de soha nem akarom senkitol hallani!! Hiaba egy undorito alak, akivel soha nem akarnek egyutt lenni es szegyellem, hogy valaha szoba alltam vele, akkor sem kellett volna ezt tennem!! Megbantam es megbunhodom erte.

Amugy tenyleg koszi a kerdezonek, hogy ongyilkossagra biztat...En ertem az indulatokat, csak ezek a kardoskodasok egyreszt nem hozzak vissza a babat, ketto, az enyem volt, miert neked faj? Nem neked kell ezzel szembenezned, ezt nem ertettem soha a nagy ellenzoket miutan mar megtortent a baj. Az aki nevtelenul ide irogat, nyilvan megbanta, lelkiismeret furdalasa van, ugyhogy tudja, hogy bunos. De persze ket oldala van az eremnek. Egyreszt az ember akitol teherbe estem egy onzo, drogos pancser. (Hagyjuk most a miert kellett vele egyaltalan kezdeni kerdest). Eljottem tole es egy parhoz koltoztem, akik a barataim. A lany ot honapos terhes. A fiu nem drogos. Csak nekem mondja, hogy mar nem szereti es egyebkent neki van mar 3 gyereke. Tegnap kiderult, hogy az exevel elment Olaszorszagba es a lany itt sirt, kikeszult. Amikor lent maradtam kettesben a fiuval, akinek egyszer sem hangzott el a szajabol, hogy bocsanat, mondtam neki, hogy de hulye vagy, legalabb elegetted volna a jegyeket, hogy soha ne talalja meg es most jol elrontott mindent. Megranditotta a vallat es azt mondta, hogy ot mar nem erdekli. A lany gyonyoru, intelligens, a fiu egy rondasag, akinek most meg meloja sincs. Osszetehetne a kezet, hogy ilyen csaja van. Tegnap amikor lattam oket, megint azt futott at rajtam, hogy kesz, ez a lany mar vmennyire a gyerek miatt hozza van kotve, erzekeny, elso terhesseg, nem fogja elhagyni, mert szuksege van ra. A srac jo tulajdonsaga, hogy ugyan szorja a gyerekeket minden fele, de torodik is veluk. Ez a resze az en esetemben nem allt fent. Az a heti 2 alkalom, amikor az exem gyonyoru kisfia ott volt, akkor is haverok, fu es fust fujas a gyerekre. Persze en voltam a szemetlada, amiert beszoltam, kulonben en csak feltekeny vagyok, ezt mondta. Nehez dolog ez, mert nem a gyerek hibaja az egesz, de a ha a no onzo erdekeit nezed, pl. ez a legnagyobb dolog amit tehetek. Egy no akkor teljesedik ki, amikor eletet ad. Minden no aki szult tudja, hogy fajdalmas es hatalmas felelosseg, egy eleten at tart. Ezt olyannal szeretnek megosztani, aki erdemes ra. Nem egy notol hallottam mar, hogy nem feltetlenul annak szulnenek akit szeretnek, mert az alkalmatlan ra. Mostanaban en is ezt erzem. De persze ez nem ment fel engem sem. A tortenetemet azert osztottam meg, hogy masok esetleg valamit tanuljanak belole, vagy kapjanak nemi vigaszt. En 3 heten keresztul olvastam a torteneteket egyedul, mert szartak ram es a haverok, pia, fu fontosabb volt. A csaladom tamasza jol jott volna, de ok tamaszkodnak ram. Masok es magam tehetetlensege miatt egy gyerek meghalt. Valtoztatni mar nem tudok, csak megosztani veletek az erzeseimet. Nyugodtan irthat privibe barki, aki hasonlo helyzetben van es nincs senkije akivel beszelhetne.