Mi az őszinte véleményetek az abortuszról?

"Én nem vagyok híve annak, hogy szülje meg, aztán adja örökbe. Kinek?"

A párok kb 20%-a terméketlen, és csak a felüknek tudnak segíteni a meddőségi központokban. Ne tudd meg, mennyi fiatal pár van körülöttem, akik évek óta akarnak gyereket, és nem jön, még segítséggel sem. A legjobb barátnőmnek már biztos, hogy nem lehet, mert kivették a méhét. :-( Az "árvaházak" meg jórészt roma kamaszokkal és örökbe nem adható állami gondozottakkal (mint pl akire rádőlt a szekrény és meghalt) vannak tele, miközben az örökbefogadó szülők fehér bőrű, egészséges újszülöttet szeretnének.

És kaphatnának is, ha nem elvetetnék, hanem megszülnék és örökbe adnák az abortált magzatokat. Akkor ki lenne egyenlítve ez az egyenlőtlen helyzet, hogy akinek nem kell, annak van, aki meg szeretne, annak sehogyse sikerül.

De persze könnyebb először önzően a magunk "válsághelyzetére" gondolni, mint arra a szerencsétlen gyermekre, akitől a saját anyja veszi el egy boldog élet lehetőségét egy szerető családban.

"Régen még ennyiféle fogamzásgátlási módszer sem volt, aztán mégse születtek nyakra-főre a gyerekek." Régen nem keféltek egy pohár ital után a diszkó háta mögötti bokorban.

miért nem tekintünk embernek egy olyan lényt,amelynek van 2 keze,2 lába,keringése,agyműködése,érzései és alapjába véve egy genetikai individuum??

Azért mert egy köldökzsinóron keresztül táplálkozik? -akkor az sem ember akit infúzióval táplálnak???

folyt...

vagy mert el vN ZÁRVA ANYJA HASÁBAN,BIZTONSÁGBAN? -akkor a baba sem ember,aki inkubátorban van?hiszen az a gép az anyaméh szimulátora

folyt...

vagy csak mert nem látta még a napot??? -szegény vakok.........

szerény véleményem szerint pusztán azt a célt szolgálja a magzat kifejezés,hogy az embereket dehumanizálhassuk.

ott egy ember de nem hívhatjuk annak hiszen akkor nem ölhetjük meg.inkább találjunk neki új nevet és tagadjuk emberi mivoltát.ezek a jogi megoldások azt a célt szolgálják hogy lelkiismeretünket nyugtassuk...

ez a véleményem,bocs hogy részletekben írtam...

egy anyuka

Én is úgy látom, hogy bizonyos esetekben nagyon is indokolt az abortusz. Én nem csak akkor látom létjogosultságát ha erőszak eredménye a magzat, hanem akkor is, ha a szülők nincsenek olyan helyzetben, hogy normálisan fel tudják nevelni. Nagyon sok olyan gyerek van, aki ugyan családban él, de ennivalóra sincs pénz. Ilyen esetben egy újabb gyermek megszületése valóságos katasztrófa a családnak. Az örökbeadás ilyenkor szerintem sokkal rosszabb mint az abortusz. Ha már kihordja valaki a gyereket, megszüli, akkor sokkal nehezebb elengedni, örökbeadni a babát. Arról nem is beszélve, hogy ez a többi családtagnak is traumát jelent.

Én nagyon hiányolom a megelőzést. Itt az oldalon is sokszor tapasztalom, hogy 18 éves (de még ennél idősebb) emberek sincsenek sokszor tisztában azzal, hogy miből lesz a gyerek, milyen védekezési lehetőségek vannak. Nagyon kevés embert ismerek, aki valóban tudja, hogy működnek ezek a dolgok. Ha mindenkit normálisan felvilágosítanának akár már az általános iskolában, akkor messze nem lenne ennyi abortusz és szülő nélküli gyermek.

Én azt sem látom megoldásnak, hogy mindenki szülje meg és adja örökbe a gyerekét, mert sok a meddő pár. Könyörgöm, tele vannak az árvaházak! Aki gyereket szeretne de nem lehet neki, miért nem onnan választ?

Összességében gyökeresen át kellene alakítani a támogatási rendszert. Meg kellene szüntetni a "megélhetési szülés" intézményét, mert bár erről nem beszélünk, de attól még létezik. Ezzel együtt le kellene egyszerűsíteni az örökbefogadási eljárást, hogy ne kelljen évekig várni a gyerekre a pároknak és a gyerekek se egy rideg árvaházban legyenek ezidő alatt.

Nem vagyok híve az abortusznak, soha nem volt nekem. DE van olyan helyzet, amikor jobb, mint megszülni a babát!

Pl. nagyon fiatalon (18 év alatt) se jó se az anyának, se a gyereknek.

Én se szülnék már semmilyen körülmények között. 40 évesen, 4 gyerekkel, nagyon nehezen viselt terhességek után. Tehát, ha véletlenül becsúszna a baba nem tartanám meg!

Én sem értek egyet azzal, hogy az abortusz gyilkosság.

16 hetes kismama vagyok, nem tervezett, egyetemisták vagyunk mindketten, és ráadásul külföldi-magyar pár, akik kétlaki életet élnek a két ország között.

Nagyon várjuk a babánkat, de az elején nem volt ez ilyen egyértelmű. Sok volt a kérdés, minden felmerült, voltunk abortusz konzultáción, volt időpontunk az altatóorvossal is. Az első uh. kép a babáról ekkor készült, amit nagyon meg sem néztünk, mert nem volt meg a döntés..:(

Teljesen őszintén, én végül saját magam miatt sem akartam az abortuszt, féltettem a testem és akkor valahogy úgy éreztem, ha elvetetem, többet biztosan nem akarok majd gyereket. Nem az ő élete döntött, hiszen akkor még számomra az ő élete nem volt élet, hanem az enyém.

Ma már persze minden más, a jövő héten hallani fogja a hangunkat is...:) Ma már nagyon féltem őt:)

De több barátnőmnek, sőt a saját anyámnak is volt abortusza (anyunak nagyon későn, mi már nagy gyerekek voltunk a húgommal)...egyáltalán nem ítélem el.