Megmondanád erről az őszinte véleményedet és azt, hogy te miképp csinálod?

Szia! Az én kislányom, most 9 hónapos, és nálunk a 7. hónap végén kezdődtek a megpróbáltatások, nagyjából egy időben azzal, hogy felállt önállóan. Az addig járókában nyugodtan játszó, éjszakát végig alvó lánykám, egyik napról a másikra éjszaka MINIMUM 3 alkalommal ébredt szopizni, és már ott tartottam, hogy pisilni sem tudtam elmenni, mert amint kiléptem a szoba ajtaján üvöltött... Egyből mi is arra gondoltunk, hogy na most aztán annyi, elrontottuk, mi itt nagyszülőkkel együtt lakunk, egyből ment a - na persze, mert mindenki mindig vele van, ezért van az egész stb... Aztán kiderült, hogy ez a Szeparációs szorongás időszaka! Ez azt jelenti, hogy ilyenkor döbben rá szegényke, hogy ő nem te, és te nem ő vagy, hanem ő-ő, te meg te! :) És fél attól, hogy elveszít! Ahogy írod is! Nem tudja még, hogy visszajössz-e, és pánikba esik, mert iszonyatosan szeret! Na nálunk ez már ott tartott, hogy a lakás szaladt+félholt voltam, mert egész éjjel a cumit dugdostam a szájába (JÓ ESETBEN), rossz esetben szoptattam, és szoptattam... Na gondoltam, most már elég, nem bírom, utána jártam, az "Aludj jól gyermekem" módszernek! Elolvastam a könyvet, és megpróbáltam alkalmazni! Dióhéjban a módszer lényege, hogy ébren kell betenni az ágyba, lámpa le, ajtó résnyire, és ha sír, bemész először 1 perc múlva, aztán 3, utána meg csak 5 percenként... 30 percet bírtam ebből a módszerből összesen, az eredménye: Hányt a sírástól, bekakilt, majdnem el is ájult, mert meg is izzadt! Akkor ott megfogadtam, hogy az sem érdekel, ha egész éjjel fent kell lennem, akkor sem teszem ezt többet, olyan lelkiismeret furdalásom volt, hogy az nem igaz... Na a lényeg! A lánykám, most ugye 9 hónapos múlt 22-én, és LÁM teljesen magától újra elkezdett egyedül játszani 2 hete (pedig semmit nem csinálok másként) kimentem a szobából, és nem sírt, éjszaka arra keltem, hogy reggel van, és én aludtam! :D Csupa meglepi! És akkor olvastam jobban utána a dolgoknak, és 2 x van a baba életében ilyen időszak! Egyszer amikor 7-8 hós ez tart kb. 2 hónapig, a második ilyesmi korszak olyan másfél évesen lesz, akkor az idegenektől fog rettegni! A válaszom nem törvényszerű, és nyilván minden baba más, én csak leírtam velünk mi volt, hátha találsz benne egy két hasznos mondatot! Bocsi, hogy hosszú lettem! Kitartás!

9 hós kislány anyukája

A válaszokhoz még annyit tennék hozzá, hogy nagyon jól látod, a babád még nem tudja, ha kimész a szobából, vissza is fogsz jönni. Ez az un. szeparációs félelem, amit a szakirodalom pontosan 8 hónapos korra tesz.

Valóban, a többedik gyereknél már lazábban fogod kezelni,és legalább pisilni egyedül fogsz menni. :)

A szomszéd néni mesélte, hogy a nagyobb gyereket hagyta sírni hagyni, egyedül aludt, egyedül hagyta játszani, aludni-szóval mindent úgy csinált, ahogy azt általában tanácsolják.

A második gyereknél Ranschburg módszer, hordozta, az ágya végében aludt még ovis korában is, ugrott, nem hagyta sírni, vitte a vécére is stb.

és tudott mi lett a végeredmény? Amit Ranschburg megírt, a kicsi egy magabiztos, nagyon önálló, talpraesett ember. Aki a jég hátán is megél.

Úgyhogy én ebből kiindulva, ugyanígy csináltam ahogy te, nagyon érzékeny a fiam, de borzasztóan magabiztos és nagyon intelligens. Oldalakat tudnék írni, mennyi és milyen körülmények között volt ez nagyon jó, rövidke élete során is már.

És a legfőbb, anyukám azt mondja, de jó, hogy rád hallgattam (nekem már 3 illetve 5 évesek a fiaim) és soha nem hagytuk sírni őket. És úgy néz a gyerekre, mint aki sosem találkozott, nevelt gyereket.Úgyhogy valóban más dimenzió ez. Mint a klasszikus, sírjon a gyerek, legyen el magában stb.

Én nem bántam meg egy percig sem. Jó, néha, ha az 5 éves és a 3 éves besorakozik mellém a vécére és szóval tartanak, kicsit. De egyébként sokszor hallom szülőktől, nekik otthon semmit nem mesél a gyerek az oviról, mi történt velük, mit éreznek-akkor meg nem bánom, hogy hiányzom és szóba állnak velem a fiaim. És remélem ez így marad.

Annál szánalmasabbat, mikor a szomszédtól kérdeztem, na felvették a fiadat a főiskolára, azt mondta, nem tudom, nem említette, de még csak most bontották ki a borítékot, egyébként sem tudná-közben meg a ponthatárokat hirdették már ki. Ja és most érettségizett a 18 éves gyerek, de azt sem tudták, most gimnázium, szakközép vagy szakmunkás ahol a gyerek tanul, az egyik állította, hogy gimi a másik szerint meg pincérnek tanult a gyerek-na és az ő szülei arra büszkék, én hagytam a gyerekemet sírni, elvolt egyedül a járókában, én meg tudtam a dolgomat végezni. Na olyan is a kommunikáció köztük és a gyerekeik között.

Bocs az OFFért, de nagyon jó válaszokat írtatok, nekem is sokat segített, köszönöm!! Az én kisfiam 8 hós lesz szombaton, és napok óta csak sír és zokog, amint ott hagyom, nem akar az ágyában aludni sem! Azt hittem, azért sír ennyit, mert fáj az ínye, jön a foga, stb. Kedves kérdező és válaszadók, felnyitottátok a szememet, ez tényleg a szep.szorongás lehet. Úgy eltelt az idő, észre sem vettem, hogy már itt tarthatunk. Ő 11 héttel született korábban, négy napos volt amikor először láthattam, 5 hetes, amikor megsimogathattam az inkubátorban, és 6 hetes, amikor először a kezembe vehettem! Amikor 10 hét után hazajött a kórházból, mi csak akkor kezdtünk el ismerkedni.:(( De mégis szoros kapcsolat alakult ki köztünk mára, minden rendben! Gondolom, azokat a babákat talán még jobban megviseli a szeparációs szorongás, akik az első pillanattól az édesanyjukkal lehettek, hiszen eddig szinte össze voltatok nőve! Kitartás mindenkinek, ez a pár hónap hamar elrepül, és a befektetett energia bőven megtérül egy mindig bensőséges, szoros kapcsolatban!

Egy 12 éves és egy majdnem 8 hós baba anyukája