Kislányom 4,5 hónapos. Napközben 3-szor alszik fél, max.3/4 órát. Nem kevés ennyi alvás napközben?

"Amikor az első este fürdés után a kiságyába tettük Spencert, végigcsináltuk a napközbeni szertartást. Ment minden, mint a karikacsapás... legalábbis azt hittük. Fáradtnak tűnt, de amikor le akartuk fektetni,fölpattant a szeme, és nyafogni kezdett. A rácsokba kapaszkodva

fölhúzta magát, mi pedig visszafektettük, és leültünk az ágya mellett. Megint sírt, és fölállt. Megint visszafektettük.

A harmincegyedik visszafektetés után végre úgy maradt,és elaludt.

Azon az első éjszakán pontosan hajnali egykor fölsírt.

Már állt, amikor bementem hozzá. Gyengéden lefektettem.

Nem szóltam hozzá egy szót sem, nem néztem a szemébe,

nehogy teljesen fölébredjen. Néhány perc múlva hüppögve

fölállt újra. És ez így ment egy ideig. Sírva fölállt; én visszafektettem.

Miután negyvenháromszor előadta ezt a kis balettot,

kimerülten álomba merült. Négykor megint fölsírt.

Olyan pontosan betartotta az éjszakai menetrendjét, hogy órát lehetett volna igazítani hozzá. És én megint csak

visszafektettem. A kis keljfeljancsi ezúttal csak huszonegyszer pattant föl."

Nem idézném tovább a Suttogó 1. nevelési példáját, a fenti esetben a védőnő írónő pár éjszakára ott maradt a szülőkkel, a szülők nem mehettek éjszaka be a gyerekükhöz, és az írónő helyretette, amit ők félreneveltek... nekem ez durva. És sok ilyen van.

Valóban szörnyű, hogy pár nap alatt elérte, hogy a kis 13 kg-os Spencer ne irtózzon a kiságyától, ne csak kézben, ringatva tudjon elaludni, és éjjel ébredés nélkül átaludjon 12 órát...

Nem állítom, hogy minden módszerével egyetértek, és minden babánál beválnak, de nekem/nekünk sokat segített.