Vállalnátok úgy második gyereket, hogy a férjetek semmit se segít a háztartásban, csak annyit csinál, hogy játszik a gyerekkel? S nem is szeretne kis tesót.

Ugyanez a dilemmám. Az elsőt én akartam mindenképp, most a párom is akarja, hogy ne maradjon egyke a picikénk, mint ő. De sokminden nincs rendben a házasságunkban. Viszont, ha most 1-2 éven belül nem lesz, akkor már nekem nem is lehet a korom miatt.:(

negyvenes anyuka

Nem...közös gyerek, közös nevelés. Ha nem segít már az elsőnél sem, akkor csak igavonó szamár leszel még inkább. S ahogy nőnek a gyerekek már bocs, de sz@rni fognak a fejedre ,mert ezt látják az apjuktól.

Egy ismerősöm így került idegösszeomlással kórházba.

látod, nekem még eszembe se jutott, hogy azért ne vállaljam be a másodikat mert férjemnek büdös a házimunka :)

az már azért elgondolkodtató, hpogy ő nem akar kistesót :( úgy semmiféleképpen nem vállalnám be!

amúgy nálunk az a helyzet, hogy férjem reggel 7-8 körül elmegy dolgozni, este 8 körül ér haza, megfürdik a gyerkőccel, kicsit játszanak még aztán amint bébi elaludt, ő is lefekszik.

hétvégén végig ő játszik a gyerekkel, én addig nyugiban kitakarítok megfőzök. én egész héten babázok, nem várhatom el tőle, hogy hétvégén is lemondjon róla. amikor délután alszik picur, férjem autót bütyköl, számítógépezik, kikapcsolódik.

jó lenne ha néha elmosogatna vagy felporszívózna de mikor??? nincs is pofám este 10kor ilyet kérni tőle :S

Határozottan NEM! A gyerek nem csak az enyém, közös döntés, feladat, felelősség. Nem szeretném évekig hallgatni, hogy: Te akartad, csináld, stb.

Szerencsére mindhárom gyerekünk közös döntéssel született meg, és mindenben számíthatok a férjemre, 20 éve.

Edesanyam szerint alkalom egyszer adodik az eletbe (nem leszuk orokre ennyi idosek 20-40???) es vagy elunk a lehetoseggel vagy kesobb megbanjuk. Hasonlo helyzetben vagyok mint te csak nallunk a ferjem is szeretne kistesot a fiam melle, segitseg = nullaval. Engem is emeszt nap mint nap a gondolat raadasul nekem karrierem is van, arrol is le kene mondani amit nemreg kaptam vissza. Viszont lassan 33 eves leszek.

Termeszetesen en is ugy gondolom, hogy azert mindket felnek akarni kell a babat.

ha nem szeretne tesót, akkor egyedül nem vállalnám be, ezt mindkettőnek akarnia kell.

Az én férjem sem segít itthon, de ő egész nap dolgozik. Házimunka, főzés, takarítás, tűzrakás, államvizsgadolgozat, egyetem, minden az enyém. Most hulla vagyok, ráadásul a ház előtt a havat sem volt képes elseperni, tegnapelőtt este 10-kor mentem ki, mert égett a szemem a szégyentől, hogy csak előttünk nincs elseperve. Sőt, ha itthon van (itthonról is dolgozik)akkor is vigyázzak a gyerekre, mert nem tudja megnézni a munkájához süzkséges dolgokat a neten. Vagy ha megkérem, hogy vigyázzaon a kicsire, már nem tudják a játékokat összeszedni, mert ost játszanak. Hányszor mondom neki, hogy én állandóan multitasting vagyok és 3-4 dolgot csinálok egyszerre...

De vállaljuk a köv. babát s még 1-et is szretnénk. Meg is mondom, miért:

- mert ő a családfenntartó, tehát jelentősen több pénzt hoz a házba, mint én

- mert a pénz, amit hoz, a ház befejezésére megy

- mert vállalkozó, ha tetszik, ha nem, fejlesztenie kell magát, továbbképzésekre jár

- mert a sok munka után pihennie kell, hogy legyen ereje

- én azért nem pihenek, mert nem akarok, lesz@rhatnám a takarítást, tanulást, kötögetést, stb, pihenhetnék, ha akarnék. Neki nincs ilyen opciója

- az, ha játszik a kicsivel, vagy megvacsoráztatja, sokkal nagyobb segítség bárminél, mert sokkal gyorsabban dolgozok, mint ő. Csak olyat nem csinálok egyáltalán, amit nem bírok, pl. szőnyegverést.

Mindezek ellenére nem hagyom magam, mindíg kérem valami apróságra, ha van ideje, meg is szokta csinálni.

az én férjem nem segít semmit itthon, jó, dolgozik reggel 8tól este 5-6ig, de azt a minimálisat se, hogy pl. kivinni a szemetet, vagy elpakolni a hűtőbe vacsora után, amíg én mosogatok stb. így nagyon fárasztó, főleg hogy a kislányom kétemberes típus, kisebb korában pláne az volt, és csak a férjem lett volna a segítség. így az egész az én nyakamban volt, az összes házimunka, főzés vasalás takarítás gyereknevelés bevásárlás minden- ja és sokáig sokszor kelni éjjel is, merta kisláyom16 hónaposan kezdett el rendesen aludni....ja és még szex is legyen persze.

ennek ellenére én szerettem volna kistesót, mert sztem egy gyereknek minden szempontból csak hasznára válik, ha van tesója, és kis korkülönbséggel, hogy tudjanak mit kezdeni egymással. a férjem az elején húzódozott, de aztán beadta a derekát. 3 hónapja kezdtünk próbálkozni, és holnap lépek a 6. hétbe. :)

rohadtul nehéz lesz az eleje, ezzel tisztában vagyok, de kistesó kell és punktum. így a "nagy" kislányom 4 hónap híján 3 éves lesz, mire megszületik a kicsi. remélem, imádni fogják egymást,és hogy a kicsi kevésbé lesz nehéz eset mint a nagy. :)))

szóval én vállaltam így is, de ha persze a férjem nem akarta volna, akkor nem, bár kérdés, hogy ha a férfi nem akarja, akkor csak van annyi esze hogy védekezik ? ...:))))

HA nem akar gyereket, akkor te hogy akarsz? Mert ahogy az én férjem szokta mondani: "HA én nem akartam volna gyereket, akkor te a fejed tetejére is állhattál volna, akkor sem lettél volna tőlem terhes" És igaza van. Technikailag hogy oldod meg? Kényszeríted, vagy átvered valahogy?

Ne haragudj, de szerintem ez nem fair. Egy gyerek közös döntés. Aztán meg panaszkodsz, hogy egyedül kell felnevelni?

Az én férjem segít, ha megkérem, vagy ha nem nagyon fáradt. De mivel én itthon vagyok, így nekem kell a háztartással és a gyerekkel törődni. Nem várhatom el folyton, hogy miután hazajön a munkából takarítson stb. Ő is játszik a gyerekkel olyankor. Ez is nagy segítség, hiszen addig én meg tudom csinálni, amit napközben nem tudtam. Ha valamit nagyon nem bírok, abban úgyis segít.

De azért tényleg kíváncsi vagyok, hogy egyedül hogy csinálsz magadnak gyereket, ha ő nem akar...