Vállalnátok úgy második gyereket, hogy a férjetek semmit se segít a háztartásban, csak annyit csinál, hogy játszik a gyerekkel? S nem is szeretne kis tesót.

Semmiképpen. Egy babát mindkét szülőnek akarnia kell!

Azt is megbeszélném vele,hogy segítsen a háztartásban is. (Márha nem dolgozza a munkahelyén agyon magát)

Igen, és be is fogom vállalni.

Szeretem a férjem minden hibájával együtt, a kislányomat, aki két éves, pedig egyenesen imádom.

Így nagyon szeretnék még egy ilyen kis gyönyörűséget.

Nem azon múlik, hogy ki mosogat, vagy ki porszívóz.

Eddig is mindent megoldottam, ezután is meg fogom.

Itt az a kérdés, hogy akarsz-e még gyereket, vagy sem.

Ez azert eleg relativ.

Ha abban allna a nem segites, hogy dolgozik 8 orat kenyelmesnek mondhato munkahelyen, majd hazaerkezik, elegedetten varja, hogy minden elekeruljon, sot, ki is kovetelne maganak, ezt csinalna egesz este es minden egyes hetvegen, raadasul azokat a dolgokat sem csinalna meg, ami ferfimunka (kerti munka, ha van, haztartasi szereles, esetleg szemet levitele, autok szervizeltetese, postara menetel munka utan, esetleg nem specialis dolgok bevasarlasa), akkor nem vallalnek, de azert nem, mert akkor nem ereznem tarsnak, tehat alapban baj van a kapcsolatunkkal.

Mert addig ezt meg talan lehet is birni, amig te nem dolgozol, de gondolj arra is, hogyha te is dolgozni fogsz munkahelyen epp annyit, amennyit o, akkor is elvarna, hogy minden a te dolgod legyen otthon, plusz ott lenne a gyerekekkel jatszas, tanulas akkor is es meg az is a te gondod lehetne, hogy hozod, viszed oket oviba, suliba. Ugy mar kicsit rabszolgamunkanak tunhetne az eleted.

De, ha ugy nem csinal otthon semmit, hogy dolgozik 12-14 orakat, fizikai munkat, vagy stresszes szellemi munkat, esetleg nem is heti 5 napban, hanem tobben es azert nem segitene neked, mert sem ideje, sem ereje, sem lehetosege nincs, mert azon van, hogy eltartsa a csaladot, nah, ez mas teszta. Ilyen helyzetben mar mi is voltunk, vagyis vagyunk es nem neheztelek emiatt a ferjemre. Egyebkent o segitokesz, rendszerint igy is bevasarol, de amikor a munka miatt szinte nincs is szabadideje, akkor nyilvan nem varhatom el tole, hogy jojjon haza es este 11kor mosogasson el o.

Sok anyuka most azt mondana, hogy mar amiatt is szerencsed van a ferjeddel, hogy egyaltalan jatszik, foglalkozik a gyerekkel a ferjed, mert a kornyezetemben azt latom, hogy sok apuka erre sem kepes. Vagy a gyerekkel foglalkozas addig terjed, hogy egyutt nezik a tv-t, de amint a gyerek megunja es nyuglodik, mar visszapasszolja apuka anyukahoz.

De a kulcs ott van az utolso mondatodban.

Nem is akar kistesot.

Akkor nem vallalnam.

Ha nincs tarsam, aki akarjon velem kozosen gyereket, akkor nem szulok a nyakara meg egyet, mert lehet, hogy megromlana a kapcsolat. Ha el tudod kepzelni, hogy egyedul maradsz a ket gyerekkel, mert mondjuk a ferjed akarata ellenere megfoganna a kisteso es akkor o bejelenti, hogy koszoni, ebbol nem ker, o ezt nem akarta (esetleg meg jo sok vita is lenne, mert szekalni fog az elejen, hogy vetesd el a babat), akkor neked kell veluk egyedul megbirkoznod. Ha ez szerepel a terveid kozott, ugy erzed, hogy kepes vagy ra, mert mindenkeppen szeretnel meg egy gyermeket, akkor viszont hajra!

Egyebkent a kapcsolatotok milyen?

Ez az egyetlen problema, hogy nem segit, egyebkent meg dul a szerelem, lelki tarsad, szereted, meg minden?