Lelkiismeretfurdallásból vállalnátok testvért gyermeketek mellé?

Addig ne szülj még egy gyereket, amíg nem vagy magadban biztos!

Nem késtél még el semmiről.

A két év (terhességgel 3, vagy több) már amúgy is elég jelentős az első cirka tíz évben, hogy nem lesznek egy hullámhosszon. A gyerektársaságot tökéletesen megadja, ha segítesz, hogy barátokat szerezzen, átjöhessenek játszani, együtt legyenek.

Ne azért legyen még egy gyerek, mert te egyke voltál, lehet, hogy köztük meg lenne testvérféltékenység, verekedés, akkor meg pont azt kívánják, hogy bár lennének egykék. :)

Nem neki fogsz szülni, hanem "magadnak". Ha mégsem lesznek a legjobb barátok, akkor megint őrlődni fogsz, és megbánod az egészet.

Nem,amikor ekkora volt a fiam, semmiért nem vállaltam volna, egysezrűen nem akartam, nem volta lelkileg felkészülve még egy gyerekre.

Sokat voltam egyedül, fiam örökmozgó volt......

Végül lett testvére 9 év korkülönbséggel, ez így most teljesen jó.

Ettől függetlenül a fiam nem lett egy elveszett gyerek, sőt..

ha még egyszer kezdeném nem szülnék 30 alatt egyáltalán.

nekem biztos csak a kicsi lányom marad, nem lesz tesó. nekem ugyan volt, de felnőttek lettünk, mire összenőttünk, 7 év van közöttünk. nekem több barátom, ismerősöm van, aki egyke, és sosem hallottam tőlük, hogy ez szar érzés lenne, legfeljebb vannak olyan szituációk, amikor jó lenne a tesó.

szóval önmagában azért, hogy legyen tesó, azért nem vállalnék gyereket, és nem is fogok.

ha ennyire nagy benned az ellenérzés, azt hiszem, neked sem kellene vállalnod.

Én bevállalnám azt az újabb 2 évet. A Te életedből ez csak 2 év (de az sem biztos hogy ugyanolyan nehéz lenne a másodikkal is), de nekik egy életen át lenne testvérük. Amikor Ti már nem lesztek, Ők akkor is ott lesznek egymásnak (remélhetőleg...).

Én is most várom a másodikat, pedig nekem is nehéz volt az első 1 év. De úgy gondolom, hogy áldozok még 1 évet az életemből (de ki tudja mennyi lesz, Ő sem lesz ugyanolyan mint az első), mert valóban jó ha van testvére az embernek. Mi 4-en vagyunk tesók:-)

Örökbe fogadni én nem tudnék, csak ha már tizenéve nem jönne a babaáldás, de nagyon szeretnénk. Szerintem a géneknek nagyon sok a szerepük egy ember jellemében.

Az én fiam is eleven, ragaszkodó, érdeklődő (magyarul: kissé fárasztó) kisgyerek, mégis bevállalnám a testvért, akár azonnal is, ha most anyagilag megengedhetnénk magunknak. Egyrészt, mivel ha ketten vannak a gyerekek, könnyebben eljátszanak együtt, másrészt pedig semmi nem garantálja, hogy a második gyerek is annyira eleven lesz, mint az első. Egykeként a gyerek amúgy is ahhoz szokik hozzá, hogy a világ körülötte forog, ezt sem tartom jó dolognak. Kell a gyereknek a testvér. (Párom egyke, bizonyos dolgokban ez meg is látszik rajta. Nekem két testvérem volt.)

Ha van a gyereknek testvére, az pótolhatatlan kincs, minden szempontból, ami az egész életére befolyással lehet. Egy jó testvérkapcsolatra mindig támaszkodhat, ha úgy adódik.

Mivel már van egy gyereked, rutinos anyukának számítasz, és könnyebben ki fogod tudni találni, miért sír a második kicsi, és a megoldást is hamarabb megtalálod majd. Neked kell érezned, hogy tényleg akarod-e, más nem dönthet helyetted. Én biztosan vállalnám. (Vállalni is fogom, amint megtehetem.)

En pont azert nem akarok testverket, mert nekem van testverem, aki nem tartja a kapcsolatot velem evek ota.lány. Ha barmi lenne, rá nem szamithatok. Ezert nem.

30 eves anyuka 6 honapos babaval

Csak lelkiismeret miatt ne vállalj, de azért nem törvényszerű, hogy másodszor is nehéz gyerkőcöt dob a gép.

Én a fiammal iszonyú sokat kínlódtam. Hasfájós volt, még főzni is csak úgy tudtam, hogy hordozókendőbe kötöttem...

Rémálom volt, és most 2,5 évesen is nehéz gyerek.

A lányom most 4 hónapos lesz, és egy "mintababa". Nézelődik, elvan a bébihintában, pihenőszékben, bármit csinálhatok, a lényeg, hogy lásson engem. Szóval nagyon más tud ám lenni két tesó.

Egyébként én is egyke vagyok, nekem is nagyon rossz volt :(