Lelkiismeretfurdallásból vállalnátok testvért gyermeketek mellé?
Most ezalatt azt értem, hogy én egyke voltam, és tudom milyen sz@r érzés. Ezért tengődöm, hogy vállaljunk e testvért, mert nem szeretném őt is erre ítélni--amúgy is imád gyermekek közt lenni, most 2 éves.
Viszont bevallom, hogy megint előről kezdeni ezt a babakort, egy rémálomnak tartom. Nagyon nehéz volt a fiammal ez a 2 év, Ő olyan volt, hogy wc-re is alig lehetett tőle elmenni--hogy ez szoktatás kérdése volt, nem hiszem-ezt haggyjuk is.
Szívem szerint örökbefogadnék egy 2 éves v. idősebb gyermeket, de a férjem ezt nagyon ellenzi.
Hát ezért vergődöm, hogy merjek e megint babát vállalni, hogy mi lesz, ha Ő is ilyen nehéz eset lesz: hasfájás a rosszabb fajtából, fogzás, nyűgösködés stb.
Ti mit választanátok????
Én úgy gondolom, hogy ha nagyobb a korkülönbség, mint 3 év, akkor ugyan "nem nőnek össze" a tesók, de azért még lehet közöttük nagyon jó a kapcsolat. A nagyobb "terelgeti", segíti a kisebbet, büszke rá, hogy ő a nagyobb, és a kicsi felnéz rá. A semminél pedig biztosan sokkal jobb ez a helyzet, mint ha egyáltalán nem lenne testvér.
Nekem a bátyám 10 évvel idősebb nálam, mégis eljött az az időszak, amikor megtaláltuk a közös hangot, és nagyon jó volt, hogy pl. az első bulijaimra elkísért, vagy éppen segített "helyre tenni" egy túl elszánt udvarlót, amikor kellett. Vele beszéltem meg nagyon sok mindent, amit a szüleimmel nem akartam, és a mai napig nagyon jó a viszonyunk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!