Minden kórházban ilyen barátságtalanok az orvosok a kisgyerekekkel?

Akkor így karácsony előtt egy jó példa is: mi a Madarászban voltunk pont Mikuláskor 4 éjszakát bent. Mondanom sem kell, engem sokkal jobban megviselt, mint az egy éves fiamat.

Kétágyas szobában voltunk, mondjuk napi 3000-ért, amiben az én ágyam volt benne, semmi más, de inkább, mint hogy csak egy széket kérjek ingyé... ez van. A nővérek kedvesek voltak (egy öreg p...a kivételével, de hálistennek ő sosem tartozott a mi szobánkhoz) de kb. kétszer nem láttam ugyanazt a nővért az 5 nap alatt. Egyik este a fiam belázasodott, az volt a csúcspont, akkor pont egyedül voltunk a szobában, az éjszakás nővér állandóan jött, segített, mértük a lázát, mondta, hogy mit kell csinálni, hozta amit kell, később is benézett és végig beszélt a félálomban lévő fiamnak, akinek a kezében infúzió is ment, leszedni, berakni, öltözni vetkőzni, orrot szívni, lázat mérni, szegénykém meg aludt volna, de csak pislogtam, hogy milyen szépen tud beszélni a gyerekkel, 20-szor bocsánatot kért tőle, hogy nem hagyja aludni stb....

A doktornő is nagyon aranyos volt, naponta legalább kétszer jött be, és ha a folyosón is találkoztunk mindig mosolygott és szóba állt velünk.

A párommal igazából azon voltunk kibukva, hogy nem mondanak semmit, semmi infót arról, hogy hogy hogyan tovább, kb. mikor mehetünk haza. És még kérdezni sem tudok, mert nem értek hozzá. Én csak azt láttam, hogy bementünk kruppal, az elős két éjszaka és nappal azzal telt, hogy ablak tárva nyitva , meg ment a párásító. Ezt otthon is meg tudtam volna csinálni. Erre 3. nap a fiam tiszta láz, nem eszik meg semmit... mire gondolok én, mint anya? Persze a nagy hidegben jól rá is ment a gégéjére, torkára, vagy bármi... szóval egy szóval sem mondták, hogy ez ezzel jár, meg hogy általában az anyukák szoktak betegen hazamenni, mert megfáznak a nagy hidegben...

Aztán a 4. nap kellemes meglepetésünkre mondta a dokinéni, hogy ha a fülészet kontroll jó, és láztalan, mehetünk haza... pedig már belenyugodtam, hogy az antibiotikumot 5 napig kell szedni, valszeg bent is leszünk addig... de hálistennek nem.

Szóval visszagondolva a kórházi napokra nem is volt olyan szörnyű. Ja, és hozzáteszem, hogy anyukám mindig fél nap bent volt, akkor én hazajöttem aludni, pihenni, és párommal mentünk vissza 5 körül, és ő ott lehetett akár este 9-ig is... szóval így azért kibírható volt...

Boldog Karácsonyt nektek!

Szia!

Mi is a Lászlóban töltöttünk pár napot, hasmenése vírussal, az akkor 11 hónapos babámmal. Hát, hogy is mondjam, nem volt egy leányálom az a pár nap. MIndenesetre nem voltak velünk lenézőek, barátságtalanok, türelmetlenek. Nekem az elhelyezéssel volt gondom. Se ágy, semmi. Két szék volt a kétágyas szobában. Mondták, hogy vihetek ágyat ha tudok, de azt nappal össze kell csukni, csak éjszakára használhatom. De éjszakára meg minek, gondoltam, hiszen végig ott ültem az ágya mellett, hogy ki ne rántsa az infúziót a lábából éjjel ha forgolódik. Rettenetes napk voltak, azt hittem sosem lesz vége. Ezt leszámítva, párommal épp a napokban beszélgetttünk, hogy ha nem magándokihoz viszem a csöppséget, le se sz...nak. Nem érdekli őket, hogy tél van, ablak nyitva, te levetkőztetve beviszed a babádat, ott meztelenre vetkőztetni, és a huzat, a hideg csak úgy jön be... De én mondjam meg a dokiknak, hogy ugyan csukják már be az ablakot mert itt pici gyerekeket hoznak vizsgálatra??? Vagy éppen lekezelően viselkednek velünk szülőkkel, hülyének néznek, és ha nem kérdezek rá hogy mi baja, nem mondják el! Ezt nem igazán értem, hogy miért nem lehet közölni a szülőkkel, hogy mi a baja a gyereknek! Mi már csak magánrendelésekre járunk, legyen az ortopédia, bőrgyógyász, illetve olyan, amihez nem szükséges kórházi befekvés. Sajnos, a hasmenéses vírus kórhákzi ápolást igényelt:(, de minden másra inkább rászánjuk a pénzt, hogy normálisan foglakozzanak a gyerekemmel. Na ez a gusztustalan, hogy ha pénz nincs, akkor így jártál. De mi eldöntöttük, hogy amig tehetjük, így csináljuk. Ja, erre visszatérvén, a magándokihoz, a László kórházba bekerülés előtt, a körzeti gyerekdokink azt mondta, hogy azért fáradt, meg bágyadt, meg megy a hasa szegénykémnek, mert a vidéki levegő kiszívta az erejét!!!!!!!!!!!!! ( előtte pár napot vidéken töltöttünk ). Pihenje ki magát, és majd jobban lesz!!!! Aha,ja, rá két napra infúzióra kötötték olyan rosszul volt, kiszáradt, nem evett, nem ivott. Na akkor azt hittem megőrülök, így dokit váltottunk, aki nagyon rendesen, aranyos, megbízható, bármikor házhoz jön, bármikor hívhatom. Persze, pénzért,de nekem megéri. Mindent megteszek a babám egészségéért. Hú, ez hosszúra sikeredett:).

Mindenkinek Kellemes Ünnepeket kívánok!

Nekem Szegeden csak jó tapasztalataim vannak.Kétszer feküdtünk egy-egy hetet ugyan azon az osztályon.Mindenki nagyon kedves és segitő kész volt.Egyetlen egy nővérkével nem lehetett kijönni,kegyetlen stilusa volt.Nem bántott ő senkit,de minden hozzátartozót hülyének nézett.

Amugy én magam is ápolónő vagyok,bár felnött osztályon.És igen néha én szégyellem el magam néhány kolléga viselkedésén.Olyan pedig,hogy nincs idő valamire,olyan nincs.Elég megterhelő osztályon dolgozom,rengeteg munkával és mindenki igyekszik maximálisan teljesiteni még az orvosok is.És igen kell időt forditani egy kis "pátyolgatásra"is.Legyen az egy beszélgetés vagy csak egy kedvesebb mosoly.Nálunk ezt az orvosaink is megteszik.