Hogy lehet azt feldolgozni, hogy nem lehet második gyereke az embernek?

A szomszédom így van, mint te, bár nálunk más az indok

Van egy 5és fél éves, óvodás kislánya. Nem szülhet többet, mert a férje nem akar még egy lányt. Mivel a nő nem tudja garantálni, hogy fiú lesz a következő, így nem eshet teherbe, mert a férj "megtiltotta"...

Ha tudná ez az eszement férfi, hogy mennyire nem számít a gyermek neme! Hogy mennyire csak az számít, hogy problémamentes terhesség, komplikációmentes szülés és egészséges gyermek legyen! Ha átélte volna azokat a problémákat, amiket mi átéltünk a férjemmel és küzdött volna annyit, mint nekünk kellett a gyermekünkért, akkor merne vállalni még egyet, még ha az a kisbaba lány is lesz...

Felháborító és egyben szánalmas ez a fajta gondolkodásmód!

Neked, kedves kérdező, azt kívánom, hogy változzon meg a férjed véleménye és legyen még kisbabátok!

Legyél türelmes! A férfiaknak egy ilyen döntéshez időre van szükségük. Mondd el neki őszintén, mit érzel, hadd ízlelgesse. Hébe-hóba hozd szóba a témát, vagy lehet, hogy adni is fogja magát. De ezen ne veszekedj vele meg hasonlók!

Nálunk is ilyesmi volt a szitu, annyi különbséggel, hogy én a harmadikra vágytam rettenetesen. Ezzel a gondolattal keltem és feküdtem. Mikor először elmondtam neki, nagyon elzárkózótt ettől az egésztől. Határozott NEM volt a válasza. Nagyon elkeseredtem. Láttam rajta, mennyire komolyan gondolta. Tudtam, hogy nincs más választásom, minthogy az időre bízom a dolgot. A tudta nélkül én se estem volna teherbe. Néha beszélgettünk róla (én miért akarom, ő miért nem), de volt, hogy hónapokig ez nem volt téma. 1 ÉV elteltével, idén májusban, teljesen váratlanul és magától azt mondta, hogy akkor jöjjön az a picur, ha tényleg annyira akar. (Merthogy én ezt éreztem. Többek között.)

És láss csodát, a következő hónapban már a kezemben volt a pozitiv teszt! Tényleg így történt. Azonnal megfogant az én kicsikém. Február 17-re vagyok kiírva vele. Egy kislány és egy kisfiú után újra kislányom fog születni, amit én már réges-rég tudtam. Az UH csak megerősítette.

Szóval szerintem ne add fel, de legyél a férjeddel türelmes és megértő. Könnyen el lehet őket riasztani.

Kívánom, hogy úgy alakuljanak a dolgok, ahogy szeretnéd és előre is Kellemes Ünnepeket nektek (egyenlőre) hármasban!

Szia, nem olvastam minden hozzászólást végig, de ha logikus érvékkel "akarod győzködni" a férjed akkor a testvér szerintem nagyon fontos az embernek, ha bármi (ne adj Isten) történik veletek, a két tesó még mindig ott van egymásnak! Szerintem mindenkinek "kell" egy testvér!

Minden jót kívánok!

Én is azt gondolom (és tudom)hogy mindenkinek jó ha van testvére.Nekem hat tesóm van,és imádom őket!Nem tudom,hogy mit csinálnék nélkülök el sem tudom képzelni az életemet és a gyerekkoromat másként!

Nekem 3 gyerkőcöm van,a nagy az első házasságomból(ő már 16 éves) a kicsik a másodikból.Én akkor döntöttem úgy a párommal hogy legyem még egy babánk(mi sem akartuk amikor az első közös megszületett)amikor a családban,környezetünkben sorban jöttek a tragédiák!

Először egy ismerősünk 25 éve lánya halt meg nem volt testvére az anyuka egyedül maradt.Aztán a sógornőm 38 évesen ment el,még szerencs hogy itt van a párom és így az anyósomék nem maradtak egyedül.Aztán a nővérem 15 éves lánya hagyott itt bennünket(baleset).De a másik gyerkőc életben tartotta őt,de szó szerint.Ha nem lett volna másik gyereke akkor már ő sem lenne.Na szóval ez mind 1,5 év alatt történt.Soha nem néztem ilyen szemmel a világot,de ezek után igen.Így döntöttünk úgy hogy vállalunk még egyet!Így van két kicsink,nem állunk túl fényesen anyagilag de nem is rosszul.Egy percig sem bántam meg hogy így döntöttünk,imádják egymást.

szia.

bár nem a te cipődben járunk, de hasonló. Sajnos nekem annyira "rossz" élmény maradt a terhesség és a szülés - sorozatos félrekezelések, életveszély a babánál és nálam. későn felismert toxémia (pedig volt fogadott doki)ami miatt koraszülésem lett, a babánk életveszélyben, én majdnem az örzőben haltam meg! annyira sokként maradt meg bennem az eltelt idő hogy nem merünk belevágni egy újabb babába. minden éjszaka rágódom, de féltem a kis életemet, és a férjem is azt mondja: elég egy. Félt engem nagyon. én nehezen dolgozom fel nagyon, hiszen két babát szerettünk volna, nem is vagyunk már fiatalok hogy sok időnk lenne feledni. a kislányunk 4 hónapos múlt és ahelyett hogy csillapodnának, erősődnek az emlékek, a rossz érzések.

Nálunk pont fordítva volt helyzet, én nem kartam másodika, apárom igen.

Meg kellet rá érnem lekileg, lehet a te párodnál is idővel megváltoznak a dolgok.

A 2 gyerekem között 9 év a korkülönbség, amit én nem bánok.