Hogy lehet azt feldolgozni, hogy nem lehet második gyereke az embernek?

Köszönöm, hogy leírtad. Itt tartunk mi is épp. A baráti körünkben is mindenhol 2 gyerek van legalább, mi eléggé kilógunk a "sorból", de nem emiatt szeretnék, hanem mert látom, hogy a többi gyerek milyen boldog a testvérével, együtt játszanak, együtt nőnek fel, stb.. A miénk pedig majd minket fog nyúzni, mellettünk fog unatkozni? És ha felnő, akkor biztos a szemünkre veti majd, hogy neki hiányzott egy testvér :( Én ebbe eddig nem is gondoltam bele igazán.

Meg aztán, ha mi nem leszünk, akkor egyedül marad majd a szemem fénye? :( Nekem nem volt jó kapcsolatom a testvéremmel, de most ,hogy már nekik is családjuk van, nagyon "összejöttünk", és ha gond van, hív akár este 10-kor is.. és ha nincs gond, akkor is.

Teljesen tanácstalan vagyok. Jól menő cégünk volt, de az utóbbi két év katasztrofális... Tartalékaink maradtak persze, de fel fogjuk élni hamarosan, a válság kicsit tönkretett minket. Nagyon nem tudom, mit csináljak. De úgy döntöttem, hogy eggyel is boldogok leszünk juszt is, csak kíváncsi voltam (vagyok), más is van -e így, de ezek szerint igen. :(

Köszönöm még egyszer, és kívánom ,hogy úgy legyen Nálatok is, ahogy szeretnéd! :)

Köszönöm Neked is! A férjem logikus érvekre építi amit mond, és megértem, egyet is értek vele. De nem tehetek róla, ha a szívem mást mond, mint az eszem. :(

Annyira komolyan gondoltuk anno ezt az egy-gyerekesdit, hogy elajándékoztunk minden gyerek-dolgot, kiságyat, babakocsikat, ruhákat, szinte mindent, a játékokon kívül, tehát újra kéne kezdenünk az egészet előlről.

Most 5 éves a lányunk.

Jajj, hát az ikrekért nagyon bírlak irigyelni :) Ha ikrek lettek volna, az lett volna számomra a mennyország, mert én nem annyira szerettem terhes lenni, és szoptatni se (nem volt elég tejem, a szoptatás fájdalmas volt, testileg-lelkileg is) de a gyereket viszont imádom, és vágyom rá, a karomban tartani még egy kicsit :))

Kívánom, hogy nálatok is úgy alakuljanak a dolgok, ahogy szeretnétek! :)