Hogy éled túl az anyás korszakot?

Szia!

Bár nekem még csak egy gyermekem van, de most ő is teljesen "majmóca". 11 hónapos, olyan 2-3 hete jött rá, hogy csimpaszkodik belém, tényleg néha wc-re sem tudok menni. Mondjuk ez a ritkább, napközben jól eljátszik, másokkal, még ismeretlenekkel is szépen el van. De ha fáradt, álmos.....akkor csak az anya!!!!! Hosszú hajam van - ebbe belekapszkodik (nem húzza, csak markolja) közben a karjait a nyakam köré fonja. lábával átölel (szerintem ha elengedném, se esne le, olyan szintem kapaszkodik) és sokszor bizony szopogatja a bőröm, beleszuszoga fülembe, nyakamba. Férjem szerint nem kéne hagynom, hogy ennyire "magáévá tegyen" de eklap és nem enged :) Volt már néhány furcsa szokása, elmúltak, gondolom ezt is kinövi. Ahogy a Te babád is :) Néha tényleg nehéz, de ilyenkor arra gondolok, hogy szeret és kellek neki. Na, ennél jobb viszont nincs :)

Minden kornak megvan a maga szépsége. Ha mindig másra vágyunk, aminek máskor van itt az ideje, akkor sosem fogjuk azt élvezni, ami itt és most van.

Lehet, hogy visszatekintve azt mondom majd: ez volt életem legszebb időszaka. Mert most még szüksége van rád a gyerekeidnek. 15 év múlva le se tojnak majd...

hát az enyém alapból anyás , amikor rajta volt ez a csüngés, nehz volt. sokat cipeltem, mindenhova jött utánam...türelem, türelem, mondogattam magamban. :))))

amúgy tényleg, egyre kevésbé kellünk majd nekik. megpróbálom ebből a szemszögből nézni az egész kisgyerekkort. nálunk elég nehéz (volt), az elején sírós volt, majd rosszul aludt, ezért együtt aludutnk sokáig, sokáűig nem aludta át az éjjelt, sokáig cicizett...de elmúlt. és csak nézem, hogy egyre önállóbb lesz, napról napra "kényelmesebb" vele. ami egyrészt jó, sokkal kevesebb fizikai nyűg nekem, nagyon megivselt a több mint másfél évig tartó nemalvás, másrészt viszont nagyon rossz a lelkemnek, hogy így szép lassan leválik rólam. :)))

2 éves kislány anyukája