Babás, anyás-apás babás Idézeteket mondanátok babanaplóba?

"Pici keze, pici lába..

Egy új élet jött a világra!"

"Hol voltam, mikor még nem voltam?

Előletek jól elbújtam!

Piciny búzamag, az voltam.

Ezüst csillag egy álomban.

Mi minden voltam helyettem,

Mielőtt még meg sem születtem!

Szeressetek engem igaz szeretettel!

A kincsetek vagyok,

piciny kincs, de Ember!"

"Kis szemedben szivárvány

Kis szívedben nagy világ

Kicsi szádon rózsa fénye

Kis arcodon angyal színe.

Apró kezed két kezemben

Apró lábad követ engem

Óriási szívecskédben

Óriás az érzés mélyen.

Lelkeden a szivárvány

Testeden angyalszárny

Szíveden a szeretet

Az én szívemhez vezet.

Szeretlek szép édesem

Te vagy az én legszebb kincsem

Kicsi lányom vagy te nekem

Óriás vagy a szívemen.

Szeretlek!"

Ez vers ugyan, de ezen sírni tudnék bármikor, ez a kedvencem:

"Mikor csak gondolat voltál

majd szüntelen lázas akarat

mikor még nem tudhattam

hallom -e valaha a hangodat

már akkor is

mikor édes bizonyság lettél

aprócska ugyan, de igaz

mikor szívem alatt magad

voltál minden napban a vigasz

már akkor is

mikor testem átformáltad

kedved s akaratod szerint

mikor még nem tudhattad

milyen lesz neked majd idekint

már akkor is

mikor akaratlan osztoztál

velem örömben, bánatban

mikor elindultál felém

egy nap várva várt váratlan

már akkor is

már akkor is

nagyon szerettelek!"

Nekem ez a kedvencem:

Én már azóta szeretlek, mikor még nem voltál más, csak puszta gondolat, és a csillagok lüktették az égre képzelt mosolyodat. Aztán megdobbant a szíved, szívem alatt,és én azóta a lelkemhez simítva hordalak.

Azert mert szerettek jöttem a vilägra

s lettem uj feny, csillag, szülök boldogsäga.

Szeressetek mindig igaz szeretettel

a kincsetek vagyok, pici kincs de Ember!

Nem idézet de nekem ez a "sírós" versem:

"Beney Zsuzsa: Anya dúdolja

Azt kérdezed hogyan vártalak?

Mint az éjszakára fölvirrad a nap,

mint a délutánra, jön az alkonyat,

mint ha szellő jelzi a förgeteget-

ezer pici jelből tudtam jöttödet.

Mint tavaszi reggel a nap sugarát,

fagyos téli este jégcsap illatát,

mint az alma ízét, tejet, kenyeret-

pedig nem is láttalak még

úgy ismertelek.

Mint a fény az árnyat, záport a virág,

mint patak a medrét, madarat az ág,

mint sóhajos nyári éjjel a fák az eget-

mindenkinél jobban téged

így szerettelek."

Első vagyok.Kedves utolsó, ezt a verset én is imádom, csak már nem akartam begépelni.Szép mindegyik nagyon!

Még egy:

"A gyermek öröm és reménység.Gyönge testében van valami virági, ártatlan lelkében valami égi, egész kedves valója olyan nekünk, mint a tavaszi vetés: ígéret és gyönyörűség."