Anyás kérdés? Kisfiam (11,5 hónapos) nagyon anyás, ami érthető, hiszen én vagyok vele egésznap.

Sajnos nem nagyon van aki tud vigyázni rá az apján kívül. Ezért mi ketten vagyunk akinél teljesen megnyugszik, jól érzi magát. Direkt járunk vele közösségbe, daloda, uszoda, sokat sétálok vele, ha odajön hozzánk egy kisgyerek, akkor engedem, hogy barátkozzanak. Ennek ellenére, ha olyan a kedve akkor mindenki másnál sírni kezd nincs el a kezükben (nagymama, rokonok, barátok). Ezzel már kezdtünk megbarátkozni, hogy ez van, viszont pár napja az apjánál is sír, ha éjszaka ébred, akkor csak én vagyok jó, ha játszunk, akkor is csak én, szegény párom teljesen maga alatt van. Nem történt semmi különös ami miatt így kellene reagálni a kicsinek, nem értem. A nagyobbik baj, hogy főként anyósom hatására nagyon rosszul reagálja le a párom, most ott tartunk, ha kezébe adom a fiunkat és elkezd sírni, csak tartja a kezében, egy árva szót nem szól neki. Pedig imádja, pár nappal ezelőttig minden oké volt, olyanokat játszottak együtt, hogy a másik szobából csak a röhögést hallottam egyfolytában. Egy kicsit hosszú lett, de esetleg ötleteket várnék, hogy más is volt-e így, mi segített, csak az idő? Vagy valami más? Elvileg a szep.szorongáson túl vagyunk..vagy lehet, hogy mégsem?