Alig bírom ki hogy ne aludjon velünk. Más is van így?

Addig örülj, amíg nem "muszáj" közétek venni! :)

Nálunk épp most van vége egy kb két hónapos időszaknak, amikor a kisfiam - 21 hónapos - szinte minden éjszakát közöttünk töltött, talán most kezd visszaszokni a helyére, de még nem teljesen sikeres a dolog. Hajnalban általában kikéredzkedik... Az ágyunk két embernek kényelmes, ha közöttünk van a kisfiunk, akkor mindig azt kell figyelni, nehogy ráfeküdjünk, megnyomjuk, magára húzza a takarót, stb... Keresztbe fordul, rugdos, fészkelődik. Néha Ő uralja az egész ágyat, mi meg kiszorulunk az ágy szélére. Egyébként a kiságya vége közvetlen a mi ágyunk mellett van, ha akarom át tudok nyúlni Hozzá... Persze amikor úgy odabújik az jó érzés, de csak azért én biztos nem altatnám kint... :)

Én ki sem bírom! Imádom ahogy szuszog mellettem!

8 hetes koráig szigorú voltam, és a kiságyában aludt. Aztán tüdőgyulladást kapott és utána ahogy hazajöttünk meglágyult a szívem! Azóta nem tudok úgy elaludni, ha nincs velem!

Szóval ha magadhoz veszed nincs visszaút!

:) Sok sikert!!

Én első perctől kezdve úgy szoktattam, hogy a kiságyában aludjon el, egyedül. Aztán pár óra múlva, mikor én is lefekszem, átviszem magamhoz, és ott alszik velem (nem ébred fel). Azért alszom vele, mert egyrészt imádom, másrészt meg nagyon mélyen alszom, így tuti hogy felébredek, ha felsír, vagy valami baj van.

Nincs ebben semmi rossz, el tud aludni egyedül, nincs "rám szokva", és nekem is jó, mert ott muszog mellettem éjjel.