Szeretnék tanácsot kérni! Mit tennétek a helyemben? Bővebben lent!

Szia!

Én ugyanebben a helyzetben vagyok! 2 évesek a lányaim és pont ugyanez van,amikor anyukám átjön hozzánk. Engem is nagyon zavar,úgyhogy én teljesen megértelek!!!

Az jutott még eszembe hogy a játszótéren is amikor belfeledkeznek a gyerekek a játékba, megszűnik anyu-apu, de csak a játék hevében, mert a játszópajtikkal akkor és ott játszanak, de úgyis apu-anyu akivel hazamennek és együtt vannak és akik az elsők :)

Lehet hülye példa de remélem érthető amit mondani szeretnék vele :)

Elvezd ki, h a lanyod rad se bagozz. Menj el fodraszhoz, vegyel egy forro furdot, olvass egy jo konyvet...

Barcsak nalunk is igy lenne!!!

:-)

Megértelek, de ahogy olvastam a kérdésedet, és a válaszokat, megnyugodtam, és most jobban érzem magam, hogy másnál is ez van.

Ha anyukámnál vagyunk, az 1 éves lányom úgy csinál, mintha ott sem lennék, csak vele foglalkozik, és hiába ültetem az ölembe, csak anyukám után megy folyton.

Nekem is rosszul esik, de akkor ezek szerint nem csak nálunk van így...

Ebben van némi tapasztalatom.A fiam már 18 éves,de amikor 2 éves volt ugyanez volt vele is mint most a lányoddal.A nagymamit imádta,engem észre sem vett..Hazudnék ha azt mondanám,hogy nem fájt ez az érzés.De fájt,de úgy döntöttem,hogy oké,akkor arra az időre amíg nem létezem számára,én pihenek anyósom meg legyen addig a fiammal.Így volt nekem is szabad időm,és később a férjemmel is el tudtunk menni kettesben pár helyre..Amikor a fiam 4-5 éves volt akkor már a papája volt az "Isten" 7-8 évesen úgy döntött neki kell gondoskodni rólam,és volt idő,hogy a Wc-re sem tudtam elmenni,mert állandóan követett.10-14 évesen még mindig szerette a nagyszüleit (igaz itt már több éve elváltam,és csak hétvégente látta őket) de ott már az is "ciki" volt ha megpusziltam a barátai előtt(jAJ!!!Annnnyyaaa nee mmáárrr)17-18 évesen pedig már a barátnője az istennő..

Ez így fog nálatok is lenni..Előbb a mama,majd téged fog követni,majd az apja lesz fontos,majd újra a mama,majd a barátok,majd a szerelmek.

De gy valami sosem változott.Mindig szeretni fog téged,hiszen te vagy az anyja..

Ezért nem baj,ha a lányod megismer más érzéseket,más embereket.Az sem baj,ha időnként másokhoz húz,hiszen ezekből is tanulni fog...

Én tanácsolom,hogy amikor "levegő vagy" használd ki az időt pihenésre,vagy a férjeddel legyetek kettesben..Neked is jól jön majd..

Szia!

Nálunk is ez a helyzet, ha itt van anyós akkor én nem is létezem a számára nagyon rossz érzés anyukámat is szereti de ha nála vagyunk vagy ő van nálunk akkor sem viselkedik úgy mint anyóssal.

Az én szívem fájdalmát az is tetőzi mikor magára azt mondja a kedves mama, hogy anya... Legrosszabb élményem 3 hete volt akkor szültem a kistesót és anyós volt a fiammal hívtam őket telefonon és kérdeztem hogy nem hiányol nem keres -e a gyerek erre rávágja hogy nem (mondhatta volna,hogy szokott keresni stb. jobban esett volna)

Hazajöttünk a kórházból még itt volt anyós 2-3 napot, első nap a fiam azt sem monda, hogy anya ha meg akartam ölelni, puszilni csak szaladt a nagyanyja után és kiabált hogy mama...

Később ha szólt hogy anya akkor ő akart neki válaszolni... aztán úgy tett mint akinek leesik hogy ja én nem anya vagyok...

Nagyon rossz érzés volt, de már elment és nem jön még vagy 2 hétig addig kiélvezem az időt a fiaimmal.

Én személy szerint már nem is azt mondom rá, hogy mama, hanem hogy nagyi. Nehogy már...

a gyerekek első szava általába a mama...

Előre is elnézést kérek a párhuzamért, értse mindenki jól amit írok, ne az alanyait nézze a történetnek :)

Nálunk is ez a típus kicsit anyós-após, amikor elutaztunk tavaly 5 napra rájuk volt bízva a kutyusunk és állandóan azzal dicsekedtek hogy nem is hiányol minket a kutya. Totál kéjesen, örvendezve mondták mikor hazajöttünk hogy nem keresett minket :(

Igaz hogy csak egy kutyusról van szó, nem gyerekről, de nagyon szarul esett. És sajnos ők eleve ilyen típusok, hogyha nálunk vannak babázni inkább átviszik ölben a babát a másik szobába hogy csak őket nézze. 4 hónapos a fiam és ha náluk vagyunk vele akkor is az van hogy elkérik és mondogatják a picinek hogy "most nincs anya, most mama/papa van!" - és elfordítják mikor odamegyek hozzá pl. megsimizni az arcát.

Nem tudom ez mire jó de már annyira zavart a dolog hogy ilyenkor rájuk szólunk hogy ne vigye ki a babát, sőt olyan is volt hogy odamentem és egyszerűen elvettem a gyereket, persze nem haraggal, hanem csak úgy mintha mi sem történt volna. Kíváncsi vagyok mi lesz ha már nagyobb lesz a gyerek...