Szeretnék tanácsot kérni! Mit tennétek a helyemben? Bővebben lent!
Van egy 2éves kislányom,akit imádok! A páromat is szeretem! De az anyósommal egyszerűen nem tudom,mit tegyek!Lehet,hogy én fújom fel a dolgot,de iszonyatosan rosszul esnek a dolgok!
Az anyós kb.: hetente-két hetente jön el hozzánk! Amit ő csinál a kislányommal az már nem is szeretet,hanem majmolás,kisajátítás,vagy nem is tudom minek nevezzem!
És a legrosszabb az egészben,hogy már odáig fajultak a dolgok,hogy amikor itt van az anyós,akkor a kislányomnak egyszerűen megszünök létezni! És ez borzasztóan fáj,rosszul esik! Nem tudom,hogy mivel,vagy hogyan sikerült ezt az anyósnak elérnie!
És most kérlek ne bántsatok ez miatt,mert szerintem nincsen olyan anyuka,akinek ne esne rosszul az,hogy az egyébként baromira anyás gyereke hirtelen rá sem bagózik!
Szó szerint levegőnek néz,ha a nagymama nálunk van!
Mit tudnék tenni,hogy ez ne így legyen?
Ha valakinek van jó ötlete,tanácsa,azt megköszönném!
De aki csak bántani akar,azt megkérném,hogy ne is írjon!
Köszönöm!
Nálunk kétnaponta van ez, mikor az anyukám átjön. De én ennek nagyon örülök!! Addig el tudok menni vásárolni, vagy intézem az ügyeimet. Sír is anyu után, mikor elmegy. Én személy szerint nagyon örülök, hogy van még egy ember rajtam kívül, (meg a férjemen kívül) akit ennyire szeret.
Miért gondolod, hogy ez rossz dolog? A kislányod egy önálló emberke, nem lehet elvárni tőle, hogy csak téged szeressen majomszeretettel.. ebből lennének is később bajok, ha ez tényleg így lenne.
eygáltalán nem bántani akarlak, tudom, hogy rosszul esik de magadban el kéne tenned ezt a dolgot!
Nálunk a férjemmel van ez, ha itthon van, nem kellek a gyermekemnek, csak az apja. ritkán látja, nyilván ezért van így, én viszont mindig ott vagyok, már olyan mint ha egy megszokott bútordarab lennék. de ezért nem utálom a férjem, örülök neki, hogy a kisfia ennyire szereti.
gondolom majd megváltozik nálatok a helyzet ha nagyobb lesz és nem 24 órában lesztek együtt. kitartás addig is!
Nem azt találom rossz dolognak,hogy mást is szeret,hanem azt,hogy olyankor tudomást sem vesz rólam!
Rossz érzés!
Újdonság varázsa. Amint elmegy ismét te vagy az első. Ha sokáig ott lenne veletek megunná.
Az enyém csak 7hetes de telljesen ki akarja néha sajátítani...:S
Én megértelek!
Egyszerűen bele tudok gondolni, hogy milyen egy első gyermekes anyukának amikor a kis szemefényének nem ő az első akár egy órácskára is :) Nem azért mert önző vagyok, de amikor a 4 hónapos kisifam rámnéz akkor szeretem a szemében látni ahogyan úgy csillog a szeme mint senki másnál :)
Higgyétek el lányok, ez nem önzőség, ez egyszerűen csak jön az emberből aki érzett már ilyet, tudja :) És ezt NEM szabad összekeverni azzal hogy jó ha mással is elvan a gyerek, mert anyukámhoz néha azért sétálkunk át hogy pl. befessem a hajamat, vagy tanuljak picit, és nagyon örülök hogy fiacskám elvan nála is és imádja őt, de amikor át akarom venni egyszerűen szeretem azt érezni hogy igen én vagyok neki az első akit senki nem oótolhat ilyen pici korban.
Ez lehet hogy nálam genetikus, én is nagyon anyás voltam kiskoromban :)
Kedves kérdező, ne aggódj, természetes amit érzel, és nem jelenti azt hogy pici lányod nem téged szeret a legjobban, hanem pusztán annyit, hogy anyósodat játszótársnak tekinti, akivel jót játszanak, és kész, de attól az ANYA még te vagy neki, ha baj éri (pl. elesik) vagy éhes, úgyis HOZZÁD fog szaladni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!