Ne haragudjatok a kérdésért, de más is "ki szokott akadni", és önmagán kívül párnába kiabálni?

Az enyém 8 hónapos, mászik, játszik, álldogál. Most már valamivel érdekesebb vele lenni, de mivel nem tudom kicsit sem leadni senkinek, így már az őrület határán vagyok. Séta közben meg csak tolom tolom tolom a kocsit, hintázunk a játszón, játszunk otthon, főzök neki és magunknak, e körül forog az életem. Semmi normális hétköznapi dolog... már a munkahelyem is hiányzik :( A játszótéri kismamákat ki nem állhatom, csacsognak meg sületlenségeket beszélnek, semmi élet nincs bennük, csak a gyerek téma. Utálok velük lenni.

Szerintem egy órára próbáld meg valakinek odaadni valakinek, addig tudod a dolgod csinálni.. remélem, te szerencsésebb vagy e téren.

hidd el nagyon ritka, ha valaki nem akad ki. Ez egy időszak amit túl kel élni, olyan 8-10 hónapos korától lett nekem jobb, egyrészt azért, mert elköltöztünk arról a helyről, ahol semmit sem tudtam egész nap csinálni, csak a lakásban ülni. (lakópark, infrastruktúra nélkül)

legalább a főzést nem tudnád megúszni mondjuk úgy, hogy közeli menzáról hordod az ebédet?

Szia)

ez az érzés természetes, ne akadj fenn ezen..

a kicsinek adj fájdalomcsillapítót, ha látod, h nyűgös..

lehet a pocakja, akkor kicsit simogasd a köldöke körül..

szedjél magnéziumot!

s kicsit hagyj magadra is időt..a munka várhat..

ne keseredj el..mindenki átéli ezt..van segítséged?

Nagyon nem fordult elő, mert soha semmit nem akartam egyedül csinálni. Mamák, testvérek jöttek látogatni, figyeltek rá, játszottak vele. Addig én gyorsan megcsináltam amit megkellet és ha úgy láttam nyugodt szívvel sétáltam le a boltba bevásárolni. Hidd el ez is felüdülés volt. Mindettől függetlenül nem érzem magam rosszabb anyának, mint aki minden percét gyermekével tölti. De be kell ismernem nekem nem megy.

Ha szükségét érzem családom segítségével töltőtöm fel 1,5 éves fiam mellett.

Nekem nem volt így, segítségem sem volt, sőt én vigyáztam még a nővérem fiaira is.

ha akarsz, tudsz magadnak csinálni programot, és nem kell megőrülni mindenáron, és nem kell belelovagolni magad ebbe egyre jobban.

Én pl. tudtam, hogy az esti szopi után (ami 8 körül volt)

Éjfélig tuti nem kellek a bébinek, mert alszik.

Egy héten egyszer leléptem a barátnőmékkel egy közeli kávézóba trécselni, kiszakadni a szoptatás, peluscsere világából.

Apa meg addig otthon volt.

Így nem kellett másra hagyni ababát, nem is akartam volna, de jó volt kimozdulni.

Az, meg hogy porszíívózni, egyéb dologkra nincs időd, az meg csak a te hibád.

Nekem két gyerekem van már, és mindenre van időm, mosok, főzök , takarítok, járunk ringatóra, stb.

Gondolj bele, akinek van még gyereke, az mit csinál???

Szedd össze magad!

Jah most olvastam még egyszer neked nem pont ugyanez a problémád, de akkor is próbáld leadni valahogy akár egy-egy órára. Ha nem megy azt szokták mondani hogy sétálj nagyot vele és akkor hátha elalszik közben, stb...

Esetleg próbáld valahogyan játszószőnyegre szoktatni. Leteszed a földre hasra, körbe rakod játékokkal, hadd matassa őket, aztán egyre tovább fogja bírni egyedül, én volt hogy egész mosogatásnyi időt nyertem így :)

Esetleg pihenő székbe vagy a hordozójába is be tudod tenni és vinni magad után mikor porszívózol... ő meg elnézeget téged meg ha adsz valamit a kezébe eljátszik vele.

Szia!Megnyugodtam,hogy nem csak az én babám ilyen sírós,mert úgy látszik a környezetembe a világ legjobb gyerekei laknak(legalábbis az anyukák nem merik bevallani)

Én is kiborulok,nálunk főleg a délutánok nyügősek,akkor semmi se jó,ha leteszem az a baj,ha felveszem az a baj...

Néha már csak együtt sírók vele,mert annyira tehetelennek érzem magam.De amikor rám mosolyog mindent elfelejtek:)

De nem könnyű az biztos:(

Szia!

Megértelek, az én fiam is hasfájós volt, de szerintem se lovald bele ennyire magad. Persze, vannak pontok, amikor elszakad a cérna, de azt nehezen tudom elképzelni, hogy havonta egyszer tudsz kiporszívózni. Én teljesen egyedül vagyok itthon már 11 hónapja a kisfiammal, minden nap főzök, mosok, vasalok, takarítok. Mit fogsz csinálni ha elkezd kúszni-mászni, és minden nap porszívózni kell? Vagy amikor már neki is főznöd kell? Vagy amikor jön a szeparációs szorongás és nem lesz el nélküled egy percet sem? Most kell belejönnöd a dolgokba, mert nem lesz könnyebb... Vegyél egy nyugiszéket meg egy járókát neki, és vidd magaddal oda, ahol épp dolgod van. A porszívó hangja kifejezetten meg szokta nyugtatni a babákat. Szeretik nézni, ahogy anya serénykedik, főleg ha közben énekelsz, mondókázol, magyarázol neki. Kicsit tényleg kapd össze magad, próbálj meg mindent, egy anyának a háztartás is a feladatai közé tartozik... Ha tudsz, kapcsolódj ki kicsit, apa vigyázzon addig a kicsire, aztán irány porszívózni. :)