Egy pár hónapos csecsemővel hogy osztjátok meg a házimunkát és a gyerekkel kapcsolatos teendőket?

Nàlunk sosem volt felosztva a hàzimunka.

Volt olyan napmikor szinte végig ordított a kicsi. Akkor nyilvàn vele foglalkoztam. Mikor hazajött az apja akkor nekiàllt mosogatni ha tele volt a mosogató, vagy főzni ha làtta hogy nincs kaja....

Volt hogy a picit vette àt mert làtta rajtam hogy inkàbb hàzimunkàznék mint a kicsit hurcoljam ide oda.

Összeszokott csapat vagyunk. Gyerek nélkül mindig így csinàltuk. Ha valami le volt esve akkor az vette fel aki èszrevette.

#8 válaszolóhoz hasonlóan teltek a napok. Kegyetlen hasfájós baba volt, napközben csak kézben volt el, aludni 20-30 perceket aludt. Éjjeleket hagyjuk...

Ha volt erőm, általában több részletben főztem, takarítottam míg aludt. Ha nem, akkor a férjem főzött/babázott délután vagy rendeltünk.

4 hónapos kora óta meg tudom oldani mellette, de a férjem is segít a házimunkában. Hétvégente ő szokott főzni.

Ahol a kérdésre válaszolnak és csak simán leírják náluk hogy működik az miért van mindig lepontozva?

Úgy gondolnám ez is olyan kérdés ahol nincs jó és rossz válasz...

Nem szoktuk elosztani, aki épp ráér az pakolja be a mosogatógépet, porszívózik. Az én férjem mindig is olyan volt kérés nélkül csinálta a házimunkat mert ő korábban lakott már egyedül és megvolt neki szokva.

Főzni én szoktam, a férjem nem tud még a mosást is én teszem be mert a férjem összemossa a szineset a fehérrel stb.😅

Főzni 70%-ban akkor szoktam mikor ő itthon van és tud a gyerekkel foglalkozni.

Igazából nincs ez a "oké akkor te mosogatsz én porszívózik" dolog.. aki előbb rárér az csinálja.

Attól függ, milyen a gyerek. Az első gyerekem mellett örültem, hogy levegőt vettem, alvásból nem sok jutott, és főzni is megutáltam egy időre, meg fizikailag is lassan épültem fel a szülés után. A házi munkából amit tudott, megcsinált, és amint munkából hazaért, átvette a gyereket, hogy legalább egy kicsit tudjak aludni. A gyerek refluxos volt, nagyon sokszor rövid ideig kellett szoptatni, tehát a délutáni alvásaim sem tartottak 1-2 óránál tovább. Főznöm nagyjából muszáj volt, mert olyan helyen laktunk, ahol rendelni vagy nem lehetett, vagy bizonyos napokon igen, de egy vagyon volt. Előtte mindig nyugodtabb tempóban főztem bonyolultabb ételeket, és nehezen viseltem, hogy ezt egy csecsemő mellett - legalábbis az enyém mellett - csak úgy lehetett megtenni, hogy 10-15-20 perc után már ordított utánam. Ugyanez a hajmosásnál. De a legrosszabb a kialvatlanság volt, ami miatt gondolkodni is alig tudtam.

A kisebbik gyerekemmel ezzel szemben egy álom volt a babakor. Evett-aludt-nézelődött-nevetett. Bármit megcsináltam. 2 hetes korában elkezdtem eg 6 hetes tanfolyamot is, és simán megcsináltam mellette. Ott a férjem csak takarított, meg az altatásban-fürdetésben segített a gyerekekkel. A nagyobbikkal mondjuk nagyon sokat volt, ő mondta neki az esti mesét is. Amikor dolgozott, és hármasban voltunk a gyerekekkel, akkor is tudtam főzni vagy kézműveskedni a nagyobbikkal, annyira nyugodt gyerek volt a kicsi. De azért jó volt, hogy nem egyedül kellett ott sem mindent csinálnom.