Apaként, anyával teljesen egyenjogú szülőként próbálok gondoskodni a babánkról, sokszor mégis úgy érzem, hogy kudarcot vallok, ez normális?

Az 5 hónapos gyereked még azt sem tudja felfogni ,hogy a világon van.Egész biztosan fog kötődni hozzád.Teljesen normális különben amit érzel, nők milliói érzik ezt világszerte.A legtöbb amit tehetsz,hogy legyél társ a mindennapokban a gyereke anyjának.

Biztosíthatlak,hogy később is fogod így érezni, gyaníthatóan anya is így érez. Wrlcome to the motherhood.

Ha már aggódsz miatta, az már jó jel, aki szar apa, az általában nem aggódik ezen! :D Foglalkozz vele minél többet, nyilván munka mellett, úgy hogy a feleséged van vele egész nap kevésnek érzed, de ez is jó jel. Próbálj meg minél többet vele lenni, hétvégén is, csak kettesben is ha a szoptatás/etetés engedi (azért ebben a korban már bőven kibír pár órát evés nélkül), menjen az anyukája sétálni, sportolni, neki is fontos, hogy kikapcsolódjon. Pszichológus valóban hasznos lehet. Kitartás!

Persze hogy nem olyan veled a kapcsolata mint az anyjával. Nem azért mert szar apa vagy, hanem mert egyszerűen te nem tudod szoptatni, nincs napi szintű bőr kontaktus köztetek, nem te vagy vele többet.. Ilyen korban természetes hogy az anyához ragaszkodnak jobban. Majd később alakulhat ez, de egyébként meg ne csinálj belőle versenyt. Van hogy anyu és apu is egyformán tökéletes aztán a gyerek mégis jobban szereti valamelyiket különösebb látható ok nélkül is.

Ilyen a szülősèg. Az anyák is ezt érzik.