Miben kértetek segítséget a baba körül?

18, én magam írtam, hogy hozzám mindennap jött anyósom, de mint segítség, "felesleges" volt. Amúgy nem láttam, hogy itt barki azt írta volna, máshoz se menjenek segíteni, ez már csak a te rosszindulatú, megkeseredett beleképzelésed.

Szimplán többen leírtuk, hogy igazából nen kellett segítség. Én se értem, minek kell kifejezetten segíteni menni valakihez, pláne egy babával, mivel lehet ennyire elmaradni, de ettől még szíve joga mindenkinek megkérni az anyját/anyósát, ha úgy érzi.

Fozesben es setaban. Nagyon rosszul voltam szules utan hetekig (sok vert vesztettem). Anyosom 2-3 naponta egyszer ki tudta vinni a kisfiamat setalni 1 orara napkozben (en keptelen voltam ra, 5 percet nem tudtam allni). A baba nagyokat aludt; en meg addig pihentem.

Es hozott kajat is. Amig elek halas leszek ezert, mert ez az eletemet mentette meg akkor.

Hoztak fott kajat, az jo volt. Az mar kevesbe, hogy fintorogtak a kutya-macskaszor miatt, de a porszivot egyik sem fogta meg. Az volt a tervem, hogy a 6 hetes gyermekagyat -vagy legalabbis a felet- a ferjemmel es a kisbabankkal egyutt vegigpihenem, ehelyett anyamek az elso 2 hetben 2naponta a nyakunkra jartak, minden alkalommal ossze is vesztunk, egyaltalan nem ugy telt ahogy en elkepzeltem. En tartom, hogy emiatt tartott lassabban a gyogyulasom is (csaszarral szultem).

Egy gyereket terveztunk a ferjemmel, ezzel az egesz cirkusszal plusz egy indokot szereztem, miert nem lesz masodik..akkor is ugyanugy szarna mindenki arra, hogy a ferjem es en mit szeretnenk. Eleg volt egyszer elbacni az egeszet.

"ehelyett anyamek az elso 2 hetben 2naponta a nyakunkra jartak, minden alkalommal ossze is vesztunk, egyaltalan nem ugy telt ahogy en elkepzeltem"

De minek engedtétek ezt, minek engedtetek be őket 2 naponta?

Nálunk csak a szüleim jelentik a segítséget, ők is 200 km-re vannak, de mindkét gyerkőcnél jött anyukám segíteni hetente pár napot. Nekem jól jött.

Első gyereknél:

Ő egy letehetetlen, állandóan szopizni akaró, rengeteget síró baba volt, aki utálta a babakocsit is. Ha néha nem veszi ki valaki a kezemből, meghülyültem volna. Úgy nézett ki a dolog, hogy a férjem bevásárolt, csinálta a házimunkát és dolgozott, ha anyu itt volt. Anyukám főzött, rendben tartotta a konyhát és ha kellett, napközben átvette a babát, amíg én kicsit foglalkozom magammal, rendbe teszem magam, lezuhanyzok, sétálok 20 percet, hogy szellőzzön a fejem, vagy bármi. Nagyon nagyon jó volt, hogy hosszú ideig tudott jönni segíteni, mert mindig jól jött a tiszta elme. :)

A második gyerkőcnél:

Az első hetekben ő is sírós baba volt, de azért közel sem annyira, mint a nővére. Most anyukám inkább megfőzött előre, ha jött pár napra és amíg itt volt, a nagyobb gyerekünket szórakoztatta, kimentek játszani, stb. Ha ő inkább engem igényelt, akkor elmentek a picivel sétálni egyet, én meg addig tudtam csak a nagyra koncentrálni. Könnyebben ment az átállás a nagytesónak is így szerintem. Most a másodiknál már volt/van takarítónk két hetente, így a házimunkában csak a szintentartás a feladat, az meg most két gyerek mellett is jobban ment, mint anno egy mellett.

Összességében te érzed, hogy van-e valamire szükséged. Pl. tudhatnak abban segíteni, hogy sétálnak egyet a picivel, amíg te alszol 1-2 órát, vagy lefoglalják, amíg te kitakarítod a fürdőt/konyhát/akármit. Néha már az is segítség, ha egy picit tudsz mással is foglalkozni, nem csak babázol állandóan. Hozhatnak kaját is, az szerintem mindig jól jön, nekem a legnagyobb segítség!

Nekünk könnyebbség volt, hogy itt volt picit anyukám viszonylag gyakran az elején, eszembe sem jutott volna elutasítani. De anyukám nagyon jól belesimult a mi életünkbe, jó segítség. :)

24: anyam 40 eve csecsemos nover. Hatalmas teher es segitseg is egyben, nem lehetek neki elegge halas, de sokszor azt ereztem felulbiral, barmit teszek vagy mondok. En nem akartam beengedni oket, ferjem mondta, hogy azert ne zarjam ki oket, azt azert megsem kellene. Pedig en vagyok az, aki beleall minden vitaba, aki nem tudja befogni/lenyelni/elengedni. Egesz eletemben vitatkoztam vele, neki sose tetszett, ha mas velemenyem volt, nem tudta elfogadni. Mindegy, ez mar igy alakult.

#23 voltam

Az első gyereknél inkább csak lelki támogatásra volt szükségem. Egyszerűen jó volt az első 2 hétben, hogy anyukám ott van a szomszéd lakásban. Nem kellett semmit sem csinálnia, csak a tudat kellett hogy ott van és nem vagyok egyedül.

A második babánál picit nehezített volt a terep. Többször vissza kellett vele menni a kórházba. Az szuper volt, ha addig valaki vigyázott a nagyra.