Miben kértetek segítséget a baba körül?
Mindenki mondja a rokonságból, hogy szívesen segít csak szóljak, de igazából nem tudom hogy mire tudnám megkérni őket. Anyukám szokott hozni ételt, de anyósoméknál is szoktunk enni, így főzni nem nagyon kell, ez már egy nagy segítség. Igazából nővérem kérdezgeti sokat, hogy mibe tudna segíteni, szóljak nyugodtan stb. Dehát neki is ott a két alsós gyereke, dolgozik, mikor is tudna segíteni? Meg miben? A takarítással, rendrakással eléggé el vagyok maradva és nagyon zavar, de fura lenne áthívni, hogy "te gyere már át felporszívózni meg felmosni". A babám meg igazából még kicsi eszik, alszik, sokat nincs fenn, hogy azt mondhassam addig vigyázzon rá, amíg én megcsinálom ezeket. Akkor nincs el, ha éhes, csak sajnos a szoptatással küzdök, nincs sok tejem, próbálom nagyon sokat cicire tenni, de így nincs semmire időm, dehát ezt nem tudja más csinálni helyettem.
Nálatok, hogy zajlott? Miben kértetek segítséget?
Semmiben sem.
Igazabol baromi jo gyerek volt kicsinek, aludt evett es ennyi.
Lazan mindent meg tudtam csinalni de mondjuk a parom is kivette a reszet a hazimunkaban.
Semmiben. Amikor kértem volna, sose vették fel a telefont se...
Anyámmal például már első nap összevesztem, amikor hazajöttünk a kórházból. Mert szerinte nem küldtem neki elég gyorsan a fotókat (amiket akkor még én se láttam mellesleg.) Mondtam, hagyjon már, azt se tudom, merre vagyok arccal előre. Épp felavatta (összekakilta) a gyerekem a vadi új matracát. Szerinte pont azért kellett volna hívnom, megfogta volna a gyereket, amíg rendezem az ágyat. Mondom, gondoltam, hogy nem a szaros ágyat választanád🤣
Na, igen, akármilyen hülyén hangzik, az lenne valódi segítség, ha valaki besegítene a háztartásba, amíg mondjuk alszol egyet a gyerekkel. De abban valahogy senki se akar segíteni, legalábbis az én környezetemben biztos nem. Szerintük az a segítség, hogy játszanak kicsit a gyerekkel, amíg nem kezd el ordítani. Hát, köszi, de az nekem nem segítség.
Soha nem segített senki semmiben , én egyedül neveltem születésétol, rokonok nincsenek , férjem se.
De nem vagyok olyan tehetetlen hogy nem bírok egy kisbabával, pláne hogyha férjed is van meg hogyha első gyerek ?
Maximum annyi tényleg, hogy elviszik sétálni. Még a hármas ikrek lennének megértem , de így nem tudom minek ez a nagy buzgómócsingkodás.
Az anyósom átjött mindennap 2-3 órára, de igazából rájöttem, hogy "felesleges". Amúgy nem zavart, mert jóban vagyunk, szeretem, ő meg boldog volt, hogy segíthet, babázhat, de őszintén szólva, nem volt olyan nagy változás eleinte az, hogy gyerekünk lett.
Ketten felnőttek nem csináltunk olyan hatalmas rendetlenséget, főzni is ráértem, aludni én nen tudtam úgy soha, ha valaki ott van, pedig piszok rossz alvó babám volt. Igazàból 1 gyerek mellett nejem mindenre jutott időm, pedig kifejezetten hiperaktív fiam van, de mindent vele csináltam, mindenbe bevontam napközben.
A második babával már jobban jött a segítség, ott na az kemény dió volt, mert az első is csak épp 2 éves volt. Amúgy nekem az a legnagyobb segítseg, ha elviszik a gyerekeket fél napra és maradhatok otthon egyedül a férjemmel1🤣🤣
"A takarítással, rendrakással eléggé el vagyok maradva és nagyon zavar, de fura lenne áthívni, hogy "te gyere már át felporszívózni meg felmosni""
Ellenben elviheti sétálni babakocsival, amíg te elvégzed a dolgod egy részét. Ez is segítség.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!