Odamentetek a babához/felvettétek, ha játék közben már nyűgösködött?

Sziasztok! Kifejezetten olyan a szülők véleményét szeretném kikérni, akiknek nem most van hasonló korban a babájuk, mint az enyém, hanem már idősebb.

Jelenleg 5 hónapos a babám.

Hallok-látok én mindenféle véleményt, videót arról, hogy kinek mivel telik a babájával egy napja. Van olyan baba, aki elvan magában akár másfél órát is ebben a korban és eljátszik, van olyan baba (mint az enyém), aki 5 perc önálló jàték utàn már nyöszög.

Mivel általában kettő órahosszát van fönt egy huzamban, ez iszonyatosan megterhelő idegileg számomra, hogy öt percenként váltogatnom kell azt hogy mit csinálok vele, mert mindent megun.

Hallottam természetesen már olyat is, hogy van aki úgy nevelte önálló játékra a babáját, hogy nem ment oda hozzá, akkor sem hogyha nyüszögött, és csak akkor ment oda, ha már rendesen sírt és így szépen lassan a baba megtanulta azt,

hogy önállóan játsszon. Hallottam már persze a másik végletet is, hogy valaki igenis folyamatosan odament a babájához hogyha már érezte hogy nem olyan jó a komfort érzete és akkor váltott vele valami más tevékenységre.

Mivel nem tudjuk azt feltétlen ebben a korban még, hogy melyik viselkedésnek milyen következménye lesz részünkről később a baba életében, ezért kifejezetten olyan szülők véleményét szeretném kikérni akik egyik vagy másik módszert alkalmazták.

Azaz: 1. mindig odament a babádhoz amikor már egy picit is nyüszögött, és már idősebb a gyermek. Utólag jól tette, hogy ezt a módszert alkalmazta? Hogy viselkedik most a gyermek hónapokkal, akár évekkel később?

2.: aki nem ment oda a gyermekéhez csak akkor hogyha már nagyon sírt. Úgy gondolja, jól csinálta ezt? Lett-e valami baja ebből a babának, vagy ugyanúgy fejlődött normálisan és egy normális egészséges baba lett belőle, csak tudott tőle létezni is az ember?