Odamentetek a babához/felvettétek, ha játék közben már nyűgösködött?

1. verzió. Csak gondolj már bele egy kicsit szegény kisbaba helyzetébe. Ha te társaságra vágysz, akkor mit teszel? Megpróbálsz kapcsolódni egy szeretett személyhez, vagy pedig elvonulsz bömbölni egy sarokba és imádkozol, hogy valaki megszánjon? És te felnőtt ember vagy. 5 hónapja van ezen a világon. Hogyan tudná már órákra lefoglalni magát?

Egyébként nem bántam meg, hogy nem vártam meg míg ordít. 3 éves, és már szépen elfoglalja magát.

Én még nyöszörgésre nem szaladtam 😊 mikor tanult kúszni állandóan nyögött nyöszörgött, mert idegesítette, hogy nem halad 😅 ha felkapkodtam volna nem mentem volna semmire vele. Max odamentem segítettem neki.. Adtam másik játékot... Ha újra nyöszörgött akkor ugyanez... Ha a nyöszörgés sírásba ment át, természetesen felvettem játszottunk, bolondoztam vele, mutogattam neki dolgokat.

Most 14 hónapos...Gyönyörűen eljátszik egyedül is, ha szeretne valamit hozza oda hozzám és akkor játszunk együtt. Nem kényes, kézben nem szeret lenni, mindig felfedez aztán ha lát valami nagy "csodát" akkor szalad hozzám. Ha valami bánata van, akkor jön, ha szeretgetésre vágyik jön és bújik 😊 szóval én nem bánom, hogy így tettem 😊

Első fiam még csak nem is nyöszögött, rögtön a fuldoklós sírást tolta, ha leraktam. Egy éves koráig a hátamon élt jóformán a csatos hordozóban (abban nem sírt). Nekem nem volt szívem hallgatni a sírást, nem is láttam semmi értelmét, a hordozás nem zavart, tettem a dolgom, ő meg nézelődött vagy aludt.

Most 3 éves, kicsit anyásabb talán, mint az átlag, de oviban elvan, itthon is eljátszik, mostanában ha talál valamit, ami leköti, akár 1 óráig is elpiszmog magában. De pl úgy már simán elvan, hogy a konyhában játszik az asztalnál, én közben főzök és beszélgetünk. Vagy a nappaliban épít, én mellette pakolok, és néha mutogatja, amit csinál, vagy mesél. Szóval nem maradt úgy, sosem maradnak úgy, csak mindenkinek rögeszméje ez a kisbabákkal szembeni izmozás. A kisebbik gyerekem 11 hónapos, ő egész kicsi korától tök jól elvan a játékokkal, tehát ez személyiségfüggő, nem tudod önállóbbnak nevelni, van aki inkább veled akar lenni. Ha nem akar a földön lenni, kösd magadra, úgy tudod csinálni a dolgodat, nem kell szórakoztatnod.

Helyzetfuggo. Ha valoban azert nyoszorgott, ahogy a 2-es irja, mert erolkodott,epp forogni, kuszni tanult, akkor csak melle mentem,ott ultem, de nem vettem fel azonnal. Igy gyakorolt, azt nem zavartam meg, de elerheto kozelsegben voltam mindig.

De ha tenyleg rosszul erezte magat, azt lattam rajta vagy ha sirni keszult epp, akkor azonnal felvettem termeszetesen, nem vartam meg feltetlenul hogy sirjon. De nyilvan volt olyan is, hogy epp csinaltam valamit o meg sirni kezdett,aztan mentem csak oda, amikor tudtam. Ertelemszeruen kakilas kozben nem ugrom fel a wc-rol, ha sir, mert nekem is vannak szuksegleteim.

Szoval nem kell a sirastol felni,ha epp dolgod van, azt gyorsan fejezd be es vedd fel, de direkt nezni es szenvedni hagyni, mikozben ott allsz mellette, annak sincs szerintem ertelme.

5 honapos kerdezo. Ne akard mar erre-arra nevelni, egyebkent se ezen mulik az onallo jatek szerintem. Az en gyerekem gyonyoruen eljatszik mar 1,5 evesen 1 orat is egyszerre, de nem azert, mert en erre tanitottam, hanem azert, mert o ilyen tipus. De ezt is csak olyan 15-16 honaposan kezdte, addig max 10 percet volt el.

Unokatesoja pont ebben az eletkorban meg teljesen mas volt, sokat vigyaztam ra anno, 5 percet se tudott egyedul jatszani. De ezzel se volt semmi gond, minden gyerek mas.

Az onallo jatekra szerintem egyetlen modon lehet “tanitani” oket, azzal, ha azt latod, hogy tenyleg jol elbabral egyedul, na akkor nem mesz oda es zavarod meg, tavolrol figyeled.

De szerintem ezt osztonosen csinalja mindenki, mert nincs olyan hulye ember, akinek ha van vegre par perc nyugija, akkor direkt piszkalja es megzavarja a gyereket 😂😂

“Hallottam természetesen már olyat is, hogy van aki úgy nevelte önálló játékra a babáját, hogy nem ment oda hozzá, akkor sem hogyha nyüszögött, és csak akkor ment oda, ha már rendesen sírt és így szépen lassan a baba megtanulta azt,

hogy önállóan játsszon.“

NEM. Ezzel azt tanulja meg, hogy nem számíthat a felnőttre, ha baja van. Megtanulja, hogy felesleges segítséget kérni, mert úgyse kap.

Teljesen normális, hogy egy ÖT hónapos nincs el 5 percnél tovább. 2 évesen is csak 10-15 perc az elvárt.

Persze, vannak szobanövény típusú gyerekek, akik ottmaradnak, ahova leteszed, de kevesen ilyenek.

Én sosem vártam meg, hogy sírjon. Viszont nem váltogattam, olyan gyakran sem a helyeket, hogy hova teszem.

Volt egy játszószőnyege imádta a fiam abban nagyon jól elforgolódott meg imádta rugdosni fogdosni a lógókat. Ha kicsit unni kezdte átcseréltem a jatékokat vagy vettem le tettem hozzá. Sokszor énekeltem neki meg magyaráztam.

Ha már a cserék sem váltak be akkor volt, hogy sétáltam vele a lakásban, kivittem sétálni a babakocsiban.

Mellette ugye habtapin lefeküdtem mellé és meséltem mesét. Stb

De a lényeg amíg ő jól elvolt felfedezett nevetgélt addig én mintegy távolból figyeltem ha kellettem mentem és jatszottam vele, meg a többi amit írtam.

Most már elmúlt egy éves és nagyon kell rá figyelni, mert szétbontja a lakást.

Nekem most 4 éves a kisfiam. Pár hetes korától, amikor ébren volt, letettük a földre (hanyatt, mi nem hasaltattuk, ezt csak azért mondom, mert olvasom hogy sok baba nem szeret hason lenni, és lehet, hogy ez is közrejátszik, hogy "megunja" a tevékenységet, pedig valójában csak kényelmetlen neki a pozíció), és mi is leültünk mellé. Soha, vagy max nagyon ritkán fordult csak elő, hogy egyedül lett volna hagyva a szobájában (vagy bárhol), amíg nem tudott helyet változtatni. Nem "elvből", hanem mert mindennél kíváncsibb voltam arra, hogy mit csinál, és vele akartam lenni. Nem feltétlenül igényelte a társaságomat, vagy nem folyamatosan, úgyhogy olyankor én csendben ültem/feküdtem mellette a földön, vagy a fotelban, vagy a ruháit pakoltam, de ott voltam a szobában.

Apukája ugyanezt csinálta, mikor ő volt vele gyesen.

Amikor már tudott helyet változtatni, jött utánunk. És azóta is :D Most már három éve intézménybe jár, és amikor otthon van, akkor nagyon igényli a társaságunkat, állandóan játszani kell vele (hogy mit, az változó).

"Van olyan baba, aki elvan magában akár másfél órát is ebben a korban és eljátszik,"

Nem, nincs olyan 5 hónapos baba, aki el van magában másfél órát. Ott csak az van, hogy anyuka egy EQ 0 szintű kretén.