Csak én érzem azt, hogy semmire nem jutok a gyerekek mellett?

Én is pont akartam írni egy ilyen kérdést, pedig az én babám még csak 1 hónapos. De akkor semmi jóra nem számítsak az ügyben 😂

Igazából van önkritikám, gyerek nélkül is rosszul osztottam be az időm, de ott még nagyjából láttam, miről mondhatnék le, ha akarnék, de most semmi. Hagyjam ki a zuhanyzást, a vécét, vagy az evést? Mert kb.ennyi az "énidőm".

Nekem csak egy 10 hónapos van és visít ha nem lát. Ez ilyen. Akkor csinálunk mindent amikor mindketten itthon vagyunk, azaz este főzök másnapra.

A cuccait abban a 2 percben próbálom elmosogatni, amíg elfoglalja magát valami játékkal.

(Mi lakásban lakunk, itt nem olyan hideg a padló, a konyha ajtóból rálátok a szobájára.)

Dehogy tettem le a hideg padlóra! De az etetőszék sem megoldás, ott csakis ülni lehet, az fárasztó és unalmas.

Járókában/babakarámban voltak, amíg én főztem, vagy mást csináltam. Nem értem, hogy a mai anyák miért nem akarják ezeket használni. A gyermek megtanulja egyedül is elfoglalni magát, biztonságban van, mozgástere is van, nem kell folyamatosan figyelni, és szórakoztatni, az anya meg végezheti a közelében a dolgát. A kicsi annyira szerette a "birodalmát" hogy ha hazaértünk vele valahonnan, rögtön mászott bele.