Traumatizálom azzal, hogy sírni “hagyom” az autóban a 8 hónapos kisfiamat?

Ultesd előre magadhoz, úgy tudom ha ki van kapcsolva a légzsák akkor szabad

De ha nem akkor javitsatok ki

A második gyerekemmel volt ilyen.

Előtte bármikor, barhova mehettünk.

Egyik napról a másikra 1,5 éves kora körül kattant valami és volt olyan is hogy annyira feszítette magát hogy bekötni sem tudtuk az ülésbe.

Ameddig nem velünk történt elképzelni sem tudtam. Baba mama csoportokban olvastam utána hogy nagyon sok gyereknek van ilyen időszaka.

Nálunk kb 1 hónap volt és ahogy jött úgy is ment

Kitartás

amikor olvastam a kérdést azt hittem, hogy egyedül hagyod az autóban a síró gyerekedet, de hát látom, hogy te is ott vagy vele és úgy sír. ez nem sírni hagyás, ha ott vagy (akár ha közben elől ülsz és vezetsz) és nem tudod megnyugtatni. ettől nem lesz semmi traumája, hiszen vele vagy és próbálkozol.

próbálj esetleg ilyen babatükröt szerelni be a kocsiba hátulra, hogy azon keresztül lásson téged, meg a kedvenc zenéit lejátszani, hátha segít. az is lehet, hogy kényelmetlen most neki az ülés szöget, azt írtad eddig nem volt vele baja, érdemes kipróbálni hátha csak valami ilyesmiről van szó. meg olyan játékot adni utazás alatt a kezébe, amivel amúgy nem szokott találkozni, ami "új" neki, hogy lekösse. remélem segít!

Kérdező, a legfontosabbat nem írtad le: milyen gyakorisággal és mennyi ideig? Ill. rögtön sírni kezd, vagy van egy érzelmi tartalékja és csak ha az letelik, utána kezd rá? Ha ez utóbbi, akkor kb. mennyi idő múlva kezd el sírni?

Ha pl. negyedórát utaztok valahová (pl. orvoshoz), és mondjuk 10 perc után kezd el sírni, akkor max. 5 percet sír. Ennyitől nem lesz traumatizálva. Meg remélem nem naponta jártok orvoshoz.

Ha pedig egy óránál hosszabb autóútra indultok, akkor remélhetőleg együtt megy a család, akkor a férjed vezessen, te meg a gyereked mellett legyél, fogd meg a kezét, így meg tudod nyugtatni.

Szóval alapvetően igen, traumatizálja, ha hagyod sírni, de ha csak rövid ideig tart és nem túl gyakran, akkor ez nem gond. Hosszabb ideig vagy napi szinten viszont ne történjen ilyen.

Hát... A mi nagyobb lányunk 1,5 éves koráig ordított az autóban. Talán 5%-ban volt olyan 10 perces utunk, ahol nem. Ugyanez volt a babakocsiban is és a hordozóban is. Borzasztó nehéz időszak volt, pláne hogy a szüleink vidékiek, hozzájuk is autózni kell és olyan helyen is élünk, ahonnan nem minden megközelíthető úgy, hogy én kézben cipelem a gyereket.

Vezetni pedig nem éreztem biztonságosnak úgy, hogy hót stresszben vagyok, mert a gyerek lilára ordítja magát. Ha valaki mellette ült és szórakoztatta, akkor is sírt, a mesére, zenére magasról tett, néha az éneklésem megnyugtatta. Próbàltunk másik ülést, másik helyre bekötni, árnyékolni neki, nem àrnyékolni, megfordítani, áhh... Nagyon örülök, hogy a második kislányunknak nincs baja ezekkel. :)

Sajnos nincs jó tanácsom, mert nekünk csak az idő vált be, de kitartás! Ha pedig menni kell, akkor sajnos menni kell. Nem vagy ettől rossz anya!