Első kimenő baba nélkül, megnyugtatnátok picit? Nálatok hogy végződött? Ti és a baba hogyan viseltétek?

Az első 4 hónapban kb. felüdülés volt minden pici idő, amit a lányom nélkül tölthettem. Ez így sz*rul hangzik, tudom, de na... az tényleg egy 0-24-es szolgálat volt nálunk egy letehetetlen babával és NAGYON betudtam sokallni, ráadásul még küzdöttem a szülés élményemmel, a változások megélésévek, az új szerepemmel, stb. Szóval tudtam, hogy jó kezekben van és egyáltalán nem volt semmilyen rossz érzés bennem, hogy kicsit "friss levegőre mentem", sőt... Éreztem, hogy ez kell a mentális egészségemhez, jobban jár a gyerekem is, ha ezt megadjuk magunknak.

A férjemre azóta is egy pillanat izgalom nélkül ráhagyom.

Amikor először hagytam anyukámmal, akkor kicsit aggódtam, de csak mert nem voltam benne biztos, hogy nem fog felhívni, hogy ordít a gyerek és nem tud vele mit kezdeni, vagy hogy elmondtam-e minden tudnivalót, stb. Aztán a következő nagy lépés az volt, amikor először hagytam apukámmal, majd amikor a bébisziterrel, majd amikor a bölcsiben és itt tartunk most. A bébiszitter és a bölcsi viselt meg a legjobban, de nah... ez amolyan természetes folyamat szerintem. Majd ráérzel, hogy nem is olyan rossz néha elengedni azt a bizonyos gyeplőt. :)